Felébredtem, és nem tudok újra elaludni. A bátorságról álmodtam. Sikerült megértenem a szó egy mélyebb jelentését. Nem az a bátor, aki nem fél. Nem az a bátor, akinek eszébe sem jut, hogy félni kellene. Az igazi bátorság ott kezdődik, amikor valaki a félelemtől bénán, könnyes szemmel veti bele magát az ismeretlenbe. Nem biztos, hogy eszébe jut, de ezek a pillanatok lehetnek az élet igazi fordulópontjai. Itt nézhetünk szembe önmagunkkal, gyengeségeinkkel, korlátainkkal.

Félni szabad, sőt kell is, de ezekben a pillanatokban kapunk egy lehetőséget arra, hogy a bénító félelem ellenére is megtegyünk valamit. És mi a bátorság jutalma?

A jutalom az, hogy bár külső szemlélő számára ugyanazok maradtunk, mi belül tudjuk, hogy sikerült átlépni a saját árnyékunkat. Ezek az élet nagy pillanatai. Ilyenkor a napsütés is simogatóbb, a talpunk alatt sercegő fű hangja is zeneként hat, új emberként távozhatunk, aki ismét tanult valamit magáról, és ami a legfontosabb, saját magának bizonyított.

Címkék: Bátorság