Szombaton elmentünk egy könnyed túrára a bakonyi tekergőkkel.

Bodajkról indultunk, és a túra azzal indult hogy nem jött el a túravezető. De telefonon a lelkünkre kötötte, hogy mindenre másszunk fel, és minden barlangot nézzünk meg.  Kineveztük Árpit túravezetőnek, Ő ismeri a környéket és többször bóklászott erre. Volt nagy kalucsnija, nagy esőkabátja, és mint kiderült valóban kitűnően vezette a túrát, nemcsak úgy nézett ki mint egy jó túravezető... :-)

A pénteki kánikula után hűs, szemerkélős reggelen megnéztük hogy a bodajki kiürült medencében hogy rodeóznak a békák. Egyedi hangulatú régi betonmedence, milyen kár hogy elapadt a forrás, ami a falusi strandot táplálta. Imádom az ilyen hangulatú helyeket, és persze fáj a szívem értük. Nekem a csili-vili wellness-központok nem vonzóak, mind egyforma...

Utána vártak bennünket a plébánián, ahol megnéztük a templomot, és a templom mellett kialakított zarándok udvart. A hölgy közös imára szólította fel a csapatot, hiszen itt csodás imameghallgatások történtek a múltban. Azon meditáltam, vajon a forrás visszajöttéért fohászkodókat miért nem hallgatta meg senki odafenn, pedig komoly fúrások-kutatások is voltak ez irányban.  Ha hívő lettem volna, ezért imádkoztam volna... 

Mire kiértünk a templomból, elkezdett szemerkélni az eső, de nekivágtunk a Kálváriának, majd a szoborpark feletti hegynek. Mindkét helyről pazar kilátás nyílt a falura, és ragyogó időben a lélegzete is elakad annak, aki körbenéz innen......

Tovább mentünk az Alba-Regia forrás felé, majd a halomsírokat néztük meg.  Bár az utóbbiból nem sokat láttunk, olyan buja volt a növényzet az erdőben.

Közben az esőkabátok hol felkerültek, hol lekerültek. Ha finoman szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám: voltak szép esőmentes perceink is....

Mellékesen utunkba került egy cseresznyefa is, ami roskadozott a korai cseresznyétől. Nem hagyhattuk ott az alacsonyan lévő szemeket, a csapat elégedettségi mutatója a magasba szökött menten. A fenyves-csúcsról szép párás kilátás nyílt a Kincsesbányai tóra, majd a parkolóból elindultunk felfedezni a Gaja patak völgyét. Vadregényes szép vidék, mégis jól járható széles ösvényen lehet sétálni... Mint egy korzó, olyan. Jó időben bizonyára sokan romantikáznak errefelé...  Az erdei tónál megálltunk egy kicsit kávét inni, szendvicset majszolni, és mihelyt leültünk, az eső is elkezdett szemerkélni. Ijedtünkben felmentünk a Vaskereszthez, vállig érő fűben... Ilyenben még nem volt részem, de mókás volt a hullámzó fűtengerben felfelé haladó kapucnik sora. A szép kilátás után visszataláltunk a patakvölgybe, s folytattuk utunkat az Ádám-Éva fához. Ehhez át kellett kelni a patakon átfekvő széles fatörzsön. Kár hogy tákolt korlátot tettek oda az operett-turisták számára, ami biztosan hasznos, de nagyon elrontotta a gyönyörű fatörzs látványát. Ott van kedvenc lukas fatörzsem, amiről a télen nagyon jó fotót sikerül  készítenem. Ott van a patakban a romantikus szív alakú szikla is, amire egyszer mindenkinek rá kell állnia.... Szerintem... 

Tovább haladtunk,és mivel nem másztunk még eleget, megtámadtunk egy szép magas sziklát, remélve hogy barlang is van ott. Barlang nem volt, de nagy élmény volt felmászni a meredek hegyoldalon, úttalan utakon. Miután kigyönyörködtük magunkat fenn, leereszkedtünk és folytattuk utunkat. Megtaláltuk persze Sobri Jóska barlangját, és a Varjúvárnál felkapaszkodtunk Bodajk felé. A sípálya mellett egy kis szamócát később, a cukrászdában egy kis sütit pusztítottunk.  Ekkor kezdett kikandikálni a Nap, és eszünkben sem volt még hazafelé venni az irányt. Kiscsoportos foglalkozás keretében átmentünk néhányan a Csókakői várba. Először meghódítottuk a vár mellett lévő hegyet, aminek az oldalában egy egészen nagy barlang van. A barlang bejáratát egy bősz szitakötő védte, de vak és süket lehetett szegény, mert tudomást sem vett rólunk. Le is fényképeztük számtalanszor.... Még a vakuk villogása sem zökkentette ki nyugalmából. Mi viszont feljebb másztunk a sziklákon, és felülről csodáltuk meg a régi-új falakat.

Persze felmásztunk a várba is, a legmagasabb tornyába is. Ekkorra már szinte elő lehetett venni a napszemüveget is, ami a hazaúton jó szolgálatot tett.... Visszajövünk még ide, ugye?

Címkék: Bakony Gaja Liliom Esős Túra