Blog a Große Arche, regi neven Hohe Arche 2453 m-es csucsänak megmäszäsärol.

Burgeck-ig (Pinzgauban, Niedersill es Aisdorf mellett van) egesz jol el lehet menni kocsival. Vettem ki egy kis Appartmant Aisdorfban, igy mär nem nehez oda mennem, talälnom.

Toväbb nem erdemes kocsikäzni, (bär lehetne) mert annyi fät vägnak ki, hogy eszmeletlen. A fenyö illata sokszor messzire elerzödik. Nagyon finom.

A vägäs nyomait hätrahagya, meg gyantät sirtak a tuskok a barbär beavatkopzästol, annyira friss vägäsok voltak. Följebb sok ällatnyom, ami mär annyi olt, hogy könnyen emberi csapäsnak, turavonalnak lehet nezni.

A fairtäsnak a fäkra kitett utjelzök is äldozatul estek. Igy sokszor a megerzesre es a täjekozodäsra kellett hagyatkozni.

Szinte setänak felel meg a 7-es elnevezesü uton. Az is megoldäs, hogy keresztül az erdön, hisz ott jpobban lehet lätni, nincs sok aljnövenyzet es szep is. Ha ezt követjük, eleg meredeken visz az utunk, de jo turabakancsban, nem csuszunk meg.

Minden fele fenyöillat. Neha felerünk egy-egy müutra, ahol nagy szällito gepek mennek el nagy port hagyva maguk utän.

A hegyen balrol vezetö uton, ha szerencsevel megtaläljuk a jelzest, onnan läthatjuk es eljuthatunk az Unterberg Almig, ami 1563 m-en van, s onnan toväbb a Glocknerblick-hez, de nem arra vezet az utunk.

A Terkep szerint ket oldalrol is meglehet közeliteni, de räjöttem, az csak nyäri körülmenyek közt müködik. A jelzesek alacsonyak, meg sokukat ho fedi es jobb a megerzessel menni toväbb. A Tal-bol (Tal = ezek azok a megnevezesek, amik ket kisebb-hosszab hegy közötti beugro resz, sokszor hegygerincek, vagy hegysor közötti völgyes resz) mär valamelyest lätszik a csucs fele vezetö iräny.

Utolag mondva, ha nyäri körülmenyek vannak, szerintem a jobbrol vezetö ut jobb. De lässuk csak toväbb.

Odafele neha puska dörreneseket hallottam. Egeszen kettöt az Alm-ig. Mint kiderült celpontra lött az asztalnäl egy idösebb nö. Legvonalban olyan 250 m-re lehettek. Innen, egesz jol lehet lätni azt a szakaszt, ha kicsit feljebb megyünk a gleccser olvadekätol kimosott düneken, hogy elöre eldönthetjük, merre menjünk.

En mindig kifogom a legnehezebbet, vagy csak peches vagyok? Nem tudom, de hägovas nelkül nem lett volna sikerem a talajnäl.

Dönthetünk ugy is, hogy a gleccseren megyünk. Ez hajnali 3 es 6-7 ora közt el is meg, mi több, hägovassal egesz a Gipfelig fel lehet nenni. De utäna ha enyhül az idö, csak süppedesekkel lehet megtenni. Most olyan 100-130 cm horeteg lehet alkalmankent.

Az elsö szikläig, ha fent megyünk, most ez jobbnak lätszik, szerelkezzünk fel kibiztositäsra, mert szükseges lesz. Bär sokat mäszok egyedül, megis azt javaslom, pärban menjetek. A szirt tul meredek ahhoz, hogy sok lehetöseget latolgatnänk. Itt fent, mutatkozik neha jel, hogy erre järt valaki. Azt erdemes követni, de nem mindig. Az elsö gerinc utän a sziklärol le kell jönni, majd a toväbbi szakasza egy füfes (kepen is lätszik) könnyü seta. Az utäna levö sziklära nem gond felmenni, de itt lesz egy vekonyabb rögzitett drotkötel (tän 8 mm D“-s) amibe bekötve magunk, lejjebb kell ereszkedni, majd jo 13 m utän felfele kell menni. Ez nem sok. De ami utäna jön az is epp eleg veszelyes a maga függöleges melysegevel es nincs biztositäsi lehetöseg. Ez mär a szikla jobb oldalänäl van. Vigyäzni kell, mert akadnak laza szikladarabok es könnyen kicsuszhatnak. Ezert mindenkepp a biztonsägos 3-as kapaszkodässal haladjunk. Ennek a közeleben, majdnem ätjutvaegy ekben több sziklän megyünk ät. Nem nehez, de figyelni kell. Utäna van meg egy olyan szakasz, ami több-kevesebb veszellyel, de minden toväbbi nelkül, vissza fele is leküzdhetö.

Ha ezeken mindenen ätertünk, egy folyamatosan egyenletes, de meredek szakasz jön. Többet mör nem kell biztositani magunkat semmihez, meg nem is tudnänk.

Celegyenes a csucs fele. Lehet, talälkozunk (Majbock) tavaszi hegyikecskevel. De a csucson szerintem nem azok lesznek a fontosabbak, hanem az a lätväny, amit kepeken, (ha nem is annyiban, mint szeretnem,) megmutattam, kitettem.

A naplemente csodälatos. Kär, hogy a gepem nem igazän adja vissza, hisz nem egy-kettöt keszitettem.

A Kitzsteinhorn 3206 m-es csucsät is lehet lätni. Azt könyebb megmäszni, mint ezt a Große Arche-t.

Gyönyörködni nem nagyon volt idöm, de amit szäntam magamra, kielveztem a lätvänyt. Pinzgau ebböl a szemszögböl nagyon csodäs. Egy egynapos kiränduläsnak mindenkepp javaslom.

!!! A gerinc, nem gyerekeknek valo ut!!!

Lefele igyekeznem kellett, nehogy nagyon rämsötetedjen es a szikläkon mindenkepp meg läto körülmenyek közt akartam tul lenni…

Ez nem sikerült. Lämpäval jöttem es nemelyik szakaszt nem az odafele tarto uton, hanem mäsik vonalon folytattam. 2 * visszakoznom is kellett, mert szakadek värt, vagy nem lehetett folytatni azt az iränyt.

Vegül is, a szikläk utän, ami mär ismerös fogäsok kent värtak, nem tünt nehezebbnek ätmenni.

Viszont a gleccser fele vezetett a mäsik leterö es ez az, amit inkäbb nyätrra javaslok. Olvadt, puha ho värt sok helyen. A hotaposom nem vittem, de szerencsere annyira megfagyott a felsö reteg, hogy felig felfeküdve, nem süppedtem meg (olyan sokszor, mint egyeb lepesek következteben). Szerencsere a leszakadt lavina ällatoktol is sürün taposott nyomäban jol lehetett haladni. Ha a botot elöre szurtam, 30-90 cm-re süllyedt.

Leerve tudtam, mäs iränyban vagyok, de nem sok gond a täjekozodäs, hisz elöttünk a völgy es rossz tevedes nem lehet. Pär szempärt lättam a fejlämpa fenyenel es pislogni sem mert, nehogy eltevesszen szemelöl… Hogy ez vad macsek volt-e, vagy roka, mär megnem mondom, de nem kisertek az utamon. Ha felejük megyek, az elvezetö taktika a csalädjuktol…az lett volna.

Az almot nem talältam meg. Kikerültem Kaprun fele es onnan mentem vissza Aisdorf iränyäba. Termeszetesen jelet nem lätok, es az orrom, meg a fenyöillat utän megyek.

A föberlöm nagyon rendes, de tul aggodo es kert, hogy ha elmegyek valahovä, szoljak, vagy irjam ki neki.

En okoska megtettem es mondtam, hogy a (Funkgerät) Walki-Tolky a TV tetejen van, ha kellene. Persze a mäsik nälam volt.

Az idö mult es en nem tudtam, mennyi is pontosan. Viszont aggodalmänak következmenye, hogy ertesitette a rendörseget, ök kimentek hozzä es a egyik rendörrel (nö) tartottam voki-tokin a kapcsolatot. Nem tudtam töle figyelni, koncenträlni, veszelyes lejtöknel meg sok mindent kiväntam neki...mikor hivott...

Lassan haladtam lefele es jo iränyba. Semmi olyan nem volt ami veszelyre utalna, gond lenne a lemenetelt illetöen sem. De mär nem volt mit tenni. Kapcsolatban voltam velük.

Ök feljöttek kocsival majdnem egesz az Alm vonaläig, majd lementek. Ekkorra oda ertem ahhoz a csapäshoz, ahol mär volt jel es nem vägtak kiannyi fät. Es mikor mondtam, hogy hol vagyok, mondtäk eljönnek ertem es levisznek.

Azt hittek serült vagyok, valami gond van, vagy kitudja, hisz utolag lemondtäk a mentöi elökeszületeket, mert arra is felkeszültek, az erösitest, ha helikoptert kellene küldeni... stb.

Mikor feljöttek megint, kerdeztek jol vagyok-e, minden oke-e es, hogy gyalog akarok-e lemenni, vagy velük.

Tul kedvesek voltak es vegül is az utjaim sorän elöször segitseggel mentem le a parkoloig. Adatfelvet utän elmentek es megköszöntem az aggodäsaikat stb.

Innen nem nehez kitalälni mi is volt. Kocsiba üles, haza es nagy tusoläs utän azon gondolkodni, hogyan, mikent is irom ezt a blogot meg. Benne legyen a rendörseg, vagy sem. De vegül is ez is az emberseg egyik alapvetö resze es ugy döntöttem, belefogalmazom.

Köszi, hogy elolvastad. A legközelebbihez sem kell szendvicset es hälozsäkot bekeszitened. J

07.05.2011. Aisdorf.

Címkék: Csucsok