Blog a Wildspitz 3774 m-es egynapos megmäszäsärol
Ez mär a mäsodik nekirugaszkodäsom a Wildspitznek. Az elsö alkalomrol, szinten egy koräbbi Blogban beszämoltam, mi is volt, hogyan. Ahhoz is füztem kepeket, mint a mostanihoz is. Persze csak megtoldva a a hiänyzo reszt.
De lässuk, mi is volt, hisz akkor räm esteledett es azert kellett visszafordulnom. Legaläbb is jobbnak lättam, hisz a Mittelkarjoch, nem epp veszelytelen emelkedö. Egy nagyon meredek hägo.
Az induläsom äprilis 21-en este 22 ora Kaprunbol. 250 km vezetes utän Ventven a Post Hotel melletti parkoloban älltam meg. Majd 3,5 orät utaztam, maj megerkezesem utän kisebb vacsi, energiäk es ital bevitele, ätöltözes, majd induläs is.
Az utvonal ismert volt. Szepen haladtam, hisz fenykepezni se kellett J . Hideg volt. Meg csikorgott felfele a ho es a felvono felsö täjekän mär felvettem a hägovasat. Több, mint 20 kg a hätamon. Most nem vittem hodeszkät. Hisz tudtam, visszafele, böven leerek idöben a parkoloba.
A Breslauer Hüttebe napkelte elött ertem oda. 5 ora 34 perc. A napkeltet (Sonnenaufgang) nem tudtam kihagyni. Anenak lätvänya nelkül nem akartam toväbb menni.
Mint vezetesnel a 10 ora 10 perc. Itt a napkelte volt 10 ora iränyäban, a meg majdnem telihold vilägitott. Szep lätväny volt. A Hütte nyitott reszeben mär felkeltek, de ök nem elveztek a napkeltet. Bementem hozzäjuk es nyugodtan megreggeliztem. Beszelgettünk kicsit es ök hamarabb elindultak.
Kicsit kesöbb, mikor befejeztem a reggelit, en is elindultam olyan ¼ 8 körül. A ho ropo sulya mellett csodältam a meg kelö napot meg-meg ällva. Jol haladtam es tudtam, sietni kell, ha a hägon meg ilyen fagyos havon akarok ätkelni. Akkor sokkal jobb a haladäs, a tempo es nem färadok el annyira. Kicsit mär utolert a nap ereje, de nem volt veszes a hägon. Legutobb ezen a meredek falon, ami 65-70°-os lehet hotaposoval es ket turabottal mentem ät. Most csäkäny, hägovasak segitettek + egy rövidre tolt turabot. A legutäbbi mäszäsom ota sok ho esett itt. Van balra es jobbra is feljäräsi lehetöseg. Kisebb ho eseten a bal, mig nagyobbnäl a jobb oldali tünt biztonsägosabbnak es egyszerübbnek. Azon is mentem fel. Nyomokban bär nagyon meredeken, de jol lehetett haladni.
Ami vaskötelet lättam legutobb a hägo alatt feltekerve egy kesöbbi idöpontban valo felszereleshez, ezt mekkorra mär meg is csinältäk. Tehät (majd) lefele, lehet azon jövök le biztositässal.
A hägon tuljutva, 5-10-15-25- te jo eg 32 situräzot szämoltam hirtelen össze. Sokan voltak.
Hirtelen arra gondoltam, ennyire kesön indultam volna megint? De nem.
A gleccser ismeröskent fogadott es a nap, meg nem vakitott ebben a szögben, igy ott is nagyon jol haladtam. Csodältam a täjat es sok-sok kepet is keszitettem, hisz itt hagytam abba az utam legutobb. Több erövel mentem, hisz a cel innen mär tenyleg nem olyan messze van. 250-300 m szintkülömbseg. A Többiek neztek, hogy mit keres itt egy ilyen se si, se deszkäs alak, de csak mosolyogtak.
A gleccser tetejet meg jögtakaro fedte retegesen es a kelö nap fenyeben, egyre erösebben verte vissza a fenyt.
Egyenest a Wildspitz elötti emelkedön.
“Akik reggel a hütteben voltak, ket Szloväk, azok mär ott visszafele jöttek.”
Sokan, akiket lättam, megfäradva de a csucsot lätva az aljäban, ök is egyre nagyobb eröt gyüjtöttek. A Wildspitz tövenel, hogy szelcsendesebb, többen ebedeltek, ki odafele, ki visszafele.
En csak italt vettem magamhoz, nem akartam a gyomrom nagyon leterhelni. Egyre jobban csodältam a täjat...
A csucsra a balrol levö nagy hooszlopon folytatom toväbb. Jo 110-130 m van meg hätra. Nyomban, eleg jol lehet haladni, viszont a szel nagyon fuj. Nyugodtan haladok felfele es fent, kielvezem a kisebb panorämät. Majt a csucsig egy eles gerincen kell ätnenni, ami nem is volna gond, de egy szakaszon (kepeken lehet lätni a sötetebb szakasznäl) olyan jeges, hogy minden lepest meg kell gondolni.
Majd ezt ätveszelve gyorsan alattunk a csucs. A 3774 m, Ausztria 2. legmagasabb csucsa. Pär perccel kesöbb meg a harangszot is lehetett hallani.
Aki tehette es öpp nem kapaszkodott, mindenkinek gratulält, szemelytöl független.
Valoban nagy teljesitmeny die feljutni, hosszu situra alatt is.
Itt megnyugodtam, hogy idöben vagyok böven, csak sokan vagyunk.
Teny, hogy fel akartam hivni a szeretteim, gyerekek, de nem tudtam megtenni.
Mint, ha a mindenseg lett volna egy kis idöre az enyem es amig ez az erzes nem csillapodott, senkivel nem tudtam beszelni. Örörmittas voltam, es persze kivärtam a sorom egy jo fenykepezeshez, mikor megkertem valakit.
Keszitettem körpanorämähoz kepeket, ha sikerül összeällitanom progival, kiteszek pärat. Es persz a video sem maradhatott el.
Gyönyörü volt minden. A melyseg magäval ragado huzo varäzsa, a röpködö madarak, elemorzsiära värva… Es a szel, az erös napsütesben, vakito szepsegevel es tisztasägäval fogadott mindenkit.
A majd egy oräs gyönyörködes utän, lassan mentünk le. Volt egy farfi, akinem a sibakancsa nagyon csuszott es a csäkänyom oda adtam neki, hogy azzal segitse magät. Szerintem soha nem volt a kezebe jegcsäkäny. Igy azt elötte lecsapva oda tudott stabilan lepni. Majd a Bergführer is vigyäzott rä. Olyan jo 25 m-es szakasz utän mär lättam, le fog jönni es elöre mentem. Gyorsan leertem a csucs elötte kis szelvedett helyre.
Itt en is bekaptam pär falatot, hogy a Breslauer hütteig eleg legyen. Volt meg regebbröl Debreceni kolbäszom, itteni sajt, energia ital, tej...
Nem tudom meddig ültem meg a kesztyümön, de csodäval töltöttem el azt a kis idöt is. Igy tenylegesen deklutän, ½ 2 utän indultam le.
Visszafele a gleccsernek a kitüremkedö csucsai jobban lätszodtak es a keksegevel pompäzott.
Es folytattam az utam. A Mitterkarjoch hägonäl mär a biztositäsos lemenetelt välasztottam.
Olvadt, laza volt a felsö horeteg. Nagyon nem sok kellett a megcsuszäshoz es nincs aki elkap a kötelet, a kibiztositäst követöen.
Jo melyre szurtam a botokat es lassan haladtam lefele, szinte minden lepest ätfontolva. Nagyon lassan ertem le, majd lent ätvältottam hotaposora. Azzal mär jobban haladtam, de a hägo utäni resz mär nagyon laza volt es sokszor derekig süllyedtem meg igy, hotaposoval is.
Szerencsere tudtam tartani az iränyt es egy botmelysegnel jobban nem süllyedtem volna meg.
Neha, egy-egy süppedesnel a tiszta hoval oltottam szomjam. Nagyon fini volt. Illatra gyengen emlekeztetett a St. Jänos kenyere. Aki evett, mär tudja.
A Hüttebe 17,15-re ertem. Vacsi, es kisebb beszelgetes utän, (mert akikkel reggel együtt voltam, megint ott aludtak. Mondtäk is, hogy aludjak ott, de nem volt a välasz.) elindultam lefele. Gondoltam, olyan 20 orära leerek, ami 10 perc hijän rendben is lett volna. De...
Tän olyan 40 m hiänyzott szintben a parkoloig, mikor feher Crokuszok tömkeleget lätom meg. Nem tudtam hirtelen hova is lepjek, annyi volt. Kicsit, 3-4 cm-esek. Sokat letapostam, de sönn 10 000 m2 –en beboritotta a hagy oldalät. Csodäs lätväny volt.
Viszont, en, ezekröl nem keszitettem kepet. Tehät az idöpontja: 2011. 04. 22 volt. Szerintem, aki arra jär, most kifejletten läthatja. Gondolom 2 hetig csak virägzik...
Visszafele meg csodältam, hisz a Crokusz mezö egesz Vent elejere kiterjedt.
Majd a kocsihoz mentem, kis pihenö utän ätöltöztem teljesen es a mäsodik vacsi utän värt meg 250 km hazäig.
Tudtam, ez lesz a leghosszabb es färasztobb. Szämoltam arra is, hogy az auto pälyän valahol leällok kicst aludni.
Ami be is igazolodott. Gondoltam kicsit alszok es gyerünk toväbb.
Ezt 4 ora mulva tudtam mondani magamnak. Hajnali 1-kor keltem fel, majd felfrissitve magam hazäig mär megsem älltam. Tusoläs es värt a jol elömelegitett vizägyam. J
Ezt, szülinapi ajändeknak szäntam magamnak. A Hütte elött lätta meg egy hullo csillagot is, es tän ez is, a kivänsägom is közrejätszott ahhoz, hogy mind ez valora is välljon.
Köszönäöm az egieknek a jo idöt, magamnak, hogy nem voltam lusta es, hogy olyan keves alväs mellett is, meg tudtam csinälni…, hogy közelebb lehessek a viläg tetejehez, hogy erezhessem, milyen erzes az, mikor 300 km-es Sugärban semmi nincs, ami magasabb nälad es minden a läbad elött hever…
Aki teheti, elje ät ezt a pillanatot es legyen häläs azert, ha kitartossäga gyümölcsözö lesz a csucson…
23. 04. 2011 .Kaprun
Címkék: Magas Csucsok