Szombaton újabb kirándulást tettünk a Papuk-hegységben. Jankovacról indultunk, a vízesés megtekintése után fel, a karsztfennsíkra, innen pedig tovább a 825m magas Češljakovački vis-re, a 622m magas Tisovacra, majd a főgerinc déli oldalán levő Duboka völgyén le, a Jezerce völgyén fel, s a Májer-rétnél átkelve a főgerincen visszatértünk Jankovacra. 16km-t táv, plusz a jankovaci tanösvény 2 km-e, összesen valami 700m szinttel. Heten vágtunk neki.

Először tehát megérkeztünk Jankovacra, ahol már megkezdődött a szezon (április 30-án). Ez abban nyilvánult meg, hogy a „természeti park” (park prirode) őre parkolójegyet adott, gépkocsinként 10 kunáért. Péntek-szombat-vasárnap 08.00-tól 17.30-ig kell fizetni napijegyet, úgy szeptember végéig. Sajnos azonban annyira nem kezdődött még meg a szezon, hogy megjelent volna a helyi mézárus is, akitől a turistatérképet lehet venni, úgyhogy megint csak az enyémre hagyatkoztunk. Sőt, a ranger, miután bekasszírozta tőlünk a díjat, le is lépett. Elment kólázni a turistaházba, úgyhogy kénytelen voltam önkiszolgáló módon ellátni a tárva-nyitva hagyott őrbódéból a csapatomat a mindenféle szépséges idegenforgalmi brossúrákkal.

Első utunk a Jankovaci-vízeséshez vezetett. Nem tudom, mondtam-e már, hogy a rendes neve slap Skakavac, ami elég idétlen módon „Szöcske-vízesés”-t jelent, úgyhogy ezt a tényközlést tekintsük apró betűs megjegyzésnek és rögtön felejtsük el! Ennél sokkal fenségesebb a jelenség!

A vízeséstől visszakapaszkodtunk Jankovac mésztufa platójára, s az alsó tó mellett elhaladva megkezdtük a felkapaszkodást a Mrežare-karsztfennsíkra. Egy pár négyzetkilométeres ferde mészkőplatót képzeljünk el, hatalmas, medvehagymás bükkerdővel, gigászi töbrök sorával. Legmagasabb pontja a Mrežarski rust (736m), amit bal kéz felől hagytunk el. A fennsík neve egyébként „hálókötőt” jelent, némileg rejtélyes módon. Sajtkészítő jobb volna; ha már ilyen lyukacsos a felszín…

A Mrežarski rust után már a Papuk főgerincén jártunk. Az út egyenletesen emelkedik a Češljakovački vis 825m magas csúcsáig. Ez a Papuk legkeletibb nyolcszázasa. Csúcsdoboz, beírókönyv, kilátó. Utóbbi még nincs 5 éves, de már annyit nőttek azóta is a fák, hogy a kilátásért fölösleges felmenni rá. Régebben egyébként a Pozsegai-medencére és a bosnyák Kozara-hegységre nyílt róla korlátozott kilátás. Arra azért megfelel a hely, hogy egy korai ebédet üljünk. A hegy egyébként a déli lábánál meghúzódó kis Češljakovci faluról kapta a nevét.

Ebéd után a Velikára tartó mellékgerincen tettünk egy órás kitérőt, hogy felkeressük a Tisovac (662m) sziklaormát. Út közben a gerinc (Tisovačka kosa a neve) egyik irtásáról aztán végre elénk tárult az idei Papuk-kirándulások első panorámának nevezhető élménye: kilátás a 7-8km-re levő Ivačka glava – Koprivnato brdo tömbjére. 913-852m-es hegyek 600-ról – csinos. Közöttünk a Dubočanka völgye és a Nevolaš.

Az Ivačka glava

Mögöttünk meg a Češljakovački vis.

Aztán megérkeztünk a Tisovacra. Varázslatos hely: a vörös áfonya aljnövényzet oldja a homokkő sziklák rideg szögletességét, a kilátás pedig a bükki, zempléni kövekét idézi. Milyen szép lehet itt ősszel is! A magaslatot egyébként – nevével ellentétben – lombos fák borítják (tisovac a.m. tiszafás). A turistajelzés a sziklás kiszögellés előtt jóval elkanyarodik le, a völgybe, a kőbányához, egy régi (háború előtti), ám jól kivehető jelzésen azonban bárki könnyen idetalálhat, ha tudja, mit keres.

A kőről visszamentünk egy darabot a Tisovačka kosa gerincén, majd balra letértünk, a Dubočanka völgyébe, a Trišnjica (Cseresznyefa) kulcsosházhoz. A ház kulcsa a velikai strand fölötti Lapjak turistaházban szerezhető meg, de nem az itt a lényeg, hanem a szomszédos épület: a Trišnjica „télikertje” takaréktűzhellyel, ökörsütő kandallóval (van áttételes kézi tekerője) és 5 személyre bematracozott galériával. És a megunhatatlan hintaággyal. És az egyik horhos partján elrejtett csinos (szívecskés ajtajú) budival.

Miután kellőképpen kiálmélkodtuk magunkat, folytattuk völgyi túránkat, folyásirányban. Duboka felett nem sokkal egy termálforrás található. Nem sokkal melegebb, de határozottan melegebb, mint a patak vize. Lejjebb, Duboka környékén 16 fokos termálvizek fakadnak, s Velikáig 26 fokig emelkedik a források hőmérséklete.

Duboka azt jelenti: mély. Ez a neve a völgynek és ez volt a neve annak az üvegfúvó telepnek is, amely itt működött. A jankovaci üveges manufaktúra települt át ide az ottani erdők kimerülésével. Néhány ház és az üvegcsűr 100 éve még épen állt itt, mára azonban abból már nem sok maradt. Az egyetlen túlélő tornácos sváb parasztházat a közelmúltban nagy, emeletes hodály vadászházzá építették át, az üvegcsűr helyén pedig a Zágrábi Egyetem Erdészeti Karának háza épült fel. S nyilván rengeteg embernek fűződnek hozzá felejthetetlen élményei. Még nekem is...

Csaknem 3 évvel a háborút lezáró Daytoni Konferencia után, 1998. nyarán a Zágrábi Egyetem, az ELTE és az MTA közös kirándulást szervezett a Papukba és Dunántúlra, s az MTA engem is meghívott – nem annyira a tudomány, mint a jó társaság oltárán áldozva fel szabadidőmet. 1-1 autóbusznyi horvát és magyar geológushallgató, meg néhány terepen edződött oktató. Meg én, mint magánzó... A program déltől estig tartó, minden részletre kiterjedő borkóstolással kezdődött Pozsegán, majd elfoglaltuk szállásunkat a csodálatos dubokai házban, ahol előkerültek a hátizsákokból a butykosok, s míg Bruno Tomljenović és a horvát sofőr a 60 ember vacsoráját sütögette, megkezdődött a dalmát és szabolcsi házi almapálinkák összehasonlító analizise. Aztán az is kiderült, hogy amíg a társaság bort kóstolt, gondos kezek telepakolták a buszok csomagtartóját a jobbnál jobb pozsegai (kutjevoi) borokkal. Nem részletezem: fárasztó de gyönyörű hetet töltöttünk itt. Reggelire terülj asztalkám, gyógypálinka, nap közben sör, este bor, pálinka és a Bruno által remekbe sütögetett csontos tarjaszeletek és kolbászkák, dal, móka, kacagás … úgy megünnepeltük a 800 évnyi közös történelmet, hogy még a szemközt magasló Tisovac is belerengett és még a rókák is szivaroztak, s minden bizonnyal még ma is rólunk suttog ott az ezertitkú éjszaka.

Azóta csupán annyi változott, hogy Bruno lett az egyetem Geológia Tanszékének a vezetője Zágrábban. Duboka most is ugyanolyan gyönyörű szép, mint 13 éve volt.

Duboka Grill & Bruno Tomljenović

A sütőhelyen egyébként keresztülfolyik egy patak, ami már jó 50m-rel feljebb komplett patak képében lép ki egy sziklahasadékból. Szép, nagy karsztforrás, Madonna szoborral.

A forrás Duboka oldalvölgyében található. Ez a völgy a Jezerac, ezen indulunk tovább, felfelé, hogy keresztezzük a főgerincet. Ide vezet le egyébként a Nevoljašon levő sípálya a Jezerce háztól (ahol idén tavasszal kétszer is jártunk már, hóban.)

A visszaút gyönyörűen virágzó medvehagyma tengerben, különösebb esemény nélkül telt. Visszaérve Jankovacra még végignyargaltuk a tiszteletkört a tanösvényen. Ennek során Fobizan túratárs előrement Maksim Bojanić barlangjába, ott leoltotta a lámpáját és csendben várt. Erika meg lefejelte a falat, amikor szembenézett vele egy arc a sötétben. De nagyobb kár nem esett.

Ennyi volt a kirándulásunk.

További képek, videók: http://www.turatars.com/forum/posts/id_202/title_Papuk-hegyseg-Jankovac-Duboka-tura-kepei/

Még valami. Vannak olyan hangok (nem a fejemben, hanem tt-k írják), hogy szervezzek 2 napos utakat. R0t0 egyenesen ezt írta: „Egyszer jó lenne már elmenni de túl messze van egynapos túrához. Szervezhetnéd a következőt két naposra, úgy már jobb lenne. Ja és aknamező az feltétlen legyen! :D„

Úgyhogy jelentem: most majd kétnaposak jönnek. Meg háromnaposak, mert el kellene menni a nyugati részbe is, az ám a cudar hely. Csak még nem tudom, hogy mikor... de majd jelentkezem.

Címkék: Papuk Szlavónia Jankovac Tisovac Trišnjica Duboka