A napokban egy kedves túratársam, Cserkész (akitől - utólagos engedelmével - a fotót is elcsentem) levélben érdeklődött a Börzsönyben egyes helyeken található függőleges falú mély gödrök mibenlétéről.
Úgy gondolom, a kérdés másokat is érdekelhet, és a "magasságos" Google sem sokat tud a dologról...
Nos, a Szent-Mihály-hegy és a Hegyes-hegy környékén több nagyméretű, kútszerű aknát találunk. Ezek függõleges sziklafalai szabályosan lefaragottak, tehát egyértelműen emberi kéz munkái.
A termés-sziklába mélyített építmények méretüket tekintve eltérnek egymástól, a legnagyobb kb. 10 m átmérõjû, a többi ennél kisebb. Felsõ peremük erõsen lekopott, a lehulló törmeléktől belsejük jócskán feltöltõdött, így ma már korántsem olyan mélyek, mint annak idején.
Ezek az aknák középkori nemesfém-kutató és -kitermelő helyek*, amelyekben külszíni fejtéssel jutottak hozzá valamikor az ezüsthöz, aranyhoz, ólomhoz és tellúrhoz. (Utóbbit az acélötvezetek alakíthatósági tulajdonságainak javítására használták, - pl. a Drégelypalánkon és a mai Nagymaros területén is dolgozó csitárok, azaz pajzskészítők.)
A függőleges aknák aljára - ahol folyamatos, lefelé mélyítő módszerrel, kéziszerszámokkal folyt a fejtés - falétrákon jutottak le a bányászok, a követ pedig bőrtömlőkben, csigán átvetett kenderkötéllel húzták a felszínre.
A középkorban a Börzsönyben másutt is folyt ércbányászat, de többnyire hosszabb-rövidebb, alagútszerű, vízszintesen hajtott tárnákban! Elsősorban Nagybörzsönyben (arany, ezüst) és Szokolya-Királyréten (vas). Valamennyi érclelőhely a királyi tulajdonban volt és a királyi pénzverők számára termelt. A 18. sz. végéig azonban a bányák kimerültek, s a tárnákat sorsukra hagyták...
*Nagyra becsült túratársunk, Geyza, a fenti témakörben igen értékes kiegészítést tett, mely szerint a szentmihály-hegyi aknákat a Geofizikai Kutatóintézet mélyítette az 50-es évek elején abból a célból, hogy a gödrök alján végrehajtott mikro-robbantások által keltett rezgés-hullámok visszaverődésésének méréseiből a mélyben lévő érc-vagyon milyenségére következtessenek.
Egyetlen kérdés motoszkál már csak bennem: hogy az aknákat teljes egészében a XX. sz-i kutatók ásták-e, - avagy a középkori, többé-kevésbé feltöltődött gödröket mélyítették újra a kísérletek céljából? Igyekszem ennek is utánajárni...
--------------------------------------------------
S ha már a Szent-Mihály-hegy szóba került, megemlítenék még 2, kevéssé közismert érdekességet, - előbb-utóbb úgyis megkérdezné valaki...
1) A csúcstól délre - a S jelzésen - található egy íves kőpad, az úgynevezett "Vérpad". 1939-ben került felállításra, Miklós Lili, a környék létesítményeit gondozó "Encián Turisták 1914" Egyesület fiatalon elhúnyt tagjának emlékére.
2) A Szent-Mihály-hegy déli oldalán, a Remete-völgy felső végében található egy ma már felhagyott kőbánya. Érdekesség, hogy a kitermelt anyagot sikló-pályán juttatták le a Duna-partra, onnan pedig szekerekkel, illetve uszályokon szállították tovább. A sikló felső állomásának romjai ma is láthatók, ott halad keresztül a Remete-barlangokhoz vezető sárga omega jelzés.