Már kb. 2 hónapja készültünk egy bihari vándortúrára felszereléssel, ismeretszerzéssel, tervezéssel. 2011.04.16-án, szombaton szerettünk volna indulni, de ez több okból nem jött össze, többek között lebetegedtem. Végül 19-én, kedden sikerült nekivágni az útnak. Reggel 7-kor indultunk Békésről Judittal és Antival, Anti sofőrködött, úgy terveztük, hogy kint hagy minket Biharmezőn, és csütörtökön jött volna értünk a Glavoj-rétre a Pádisra.
Biharmező mellől, 700 m-es magasságról indultunk el 11-kor. Anti elkísért minket egy rövid darabon, majd visszafordult. Az előző esti mérlegelés alapján Judit táskája 13-14 kg volt, az enyém 26 körül. Én vittem minden kaját és a sátrat, közös felszerelést, ő a ruhákat és könnyebb cuccokat. 13 óra körül megebédeltünk, majd mentünk tovább. Az út jól követhető, azonban ahol az út utoljára keresztezi a Fekete-Köröst, én a meredeken a csúcs felé induló utat választottam, mert a tervezett útvonalat teljesen feldúrták a munkagépek a fakitermeléssel, nem akartam végig sárban gázolni. A térképen és a GPS térképén is jelöletlen úton mentünk a csúcs irányába a Fekete-Körös völgyének É-i oldalán. Később, ez már délután 3-4 körül lehetett, az út teljesen eltűnt a lábunk alól. Visszafordulni nem akartam, azzal több száz méter szintet veszítettünk volna. Találtam egy régi, felhagyott erdészeti utat a fák között, amit teljesen benőttek a kisebb fák és a bozótos, sőt egy szakaszon, rögtön az elején egy földcsuszamlás már régen maga alá temette. Ezt az egykori utat követve (nagyon szép, vadregényes környezetben!), szerpentinezve emelkedtünk tovább a csúcs irányába. Itt-ott már hó nehezítette a haladást, ami jó tömör volt, ritkán szakadtunk be, de akkor lábszárközépig, térdig. A papírtérkép azt hazudta, hogy ahogy felérünk az erdőhatárra, lesz egy szintben haladó út, ami egészen a tervezett éjszakázó helyünkre, a Fekete-Körös forrásához visz minket D-i irányba, azonban ezt az utat nem találtuk meg a borókásban, így jobb híján É-i irányba mentünk, és a szomszédos völgyben, egy vízfolyás szikláin terveztem felmászni a gerincre. Ez az út se volt egyszerű, a meredek hegyoldalban gyakran megcsúsztunk, beszakadtunk a hóban, viszont a vízfolyás szikláin már jól haladtunk. Itt kezdtünk nagyon kimerülni, kerestem, hogy hol lehetne sátorozni, de a gerincig erre esély se volt. 18:30 körül értünk fel gerincre, ahol élénk K-i szél, hófoltok, fagyott talaj fogadtak minket. Gyors sátorverést, átöltözést követően berendezkedtünk az éjszakára. Fák egyáltalán nem voltak a gerincen, így a sátrat a gerinc nyugati oldalán, elég lejtős talajon tudtuk csak felállítani, de szél miatt nem mertem a gerinchez közelebb éjszakázni. Ekkor már nagyon kutyául volt a torkom, kezdtem aggódni, hogy nem tudjuk befejezni a túrát. 1720 méter magasan éjszakáztunk.
Makarónit vacsoráztunk, de még 21:30-kor felkeltem, a kulacsomba raktam egy Coldrex-et, és beraktam magam mellé a hálózsákba melegedni, és elkezdtem a torokfertőtlenítőt enni, mint a cukorkát. Reggelig el is fogyott egy jópár darab, de nem segített, teljesen elment a hangom, csak suttogni tudtam :) Éjszaka gyakran felébredtünk, egy kóbor kutyafalka ugatott a csúcs irányában nem olyan messze tőlünk, de szerencsére reggelig nem mertek közelebb jönni; időnként felébredtem rá, hogy fütyül a szél a csúcson az antennán, de a sátrat csak egy kicsit rángatta. A sátorban a hőmérő szerint +3 fok volt, kint azonban zúzmara szitált, amikor hajnalban kinéztem, a sátorra teljesen rá volt fagyva a pára, viszont gyönyörűek voltak a csillagok és a városok fényei :) Telihold volt, jól látszott a táj, a sátorban se volt sötét. Hajnalban Juditra terítettem az egyik izofóliánkat, mert vacogott, ami azért érdekes, mert ugyanolyan hálózsákunk van, 0 fok a komfortja, -10 fok a komfort limitje, én egyáltalán nem is fáztam. Ennyire más a hőérzetünk.
Reggel megvártam, hogy egy kicsit melegedjen a levegő a sátorban, így csak 8-kor mondtam azt, hogy ideje felkelni. Kint még bőven fagyott, a fű deres volt, gyenge szél fogadott minket, de a sátorban már egész emberi hőmérséklet volt a napsütésnek köszönhetően. 9 körül indultunk a Bihar-hágó felé, Antinak telefonáltunk, hogy a túra sajnos ennyi volt, ha tud, jöjjön értünk. Nem akartam tovább rontani az állapotomat a "friss" éjszakai levegővel és a hideg forrásvízzel. A csúcsot nem másztuk meg, mert cucc nélkül elindultunk felfelé, erre a kutyák jó nagy ívben megkerülve minket, elindultak a sátor felé. Cuccal nem akartunk kitérőt tenni, így visszafordultunk és megindultunk a Bihar-hágó felé. 13:30-ra értünk a hágóba, közben megreggeliztünk (a kutyáktól és a hótól jól eltávolodva), útközben rengeteget fényképezve :) Estére már bőven otthon voltunk, tegnap voltam dokinál, ma (22-én) már tudok beszélni :D
Összességében egy gyönyörű túra volt, és bár nem számítottam ilyen hidegre, azért gond nem volt. Ha nem betegedek le, gond nélkül megcsinálhattuk volna a tervezett távot, de mindennel nem számolhat az ember. Nem tudom, mikor lesz legközelebb egyben 1 hét szabadságom, de megyünk vissza, és befejezzük, amit elkezdtünk :)

Képek:

Saját képeim: https://picasaweb.google.com/108047335756210931356/BiharSajat?authkey=Gv1sRgCK-J0KrvlJznQg&feat=directlink

Judit képei: https://picasaweb.google.com/108047335756210931356/Bihar?authkey=Gv1sRgCM2Xx-Sd6o_NYw&feat=directlink

Címkék: Biharmező Bihar Vartop Vertop