A Börzsöny ősidőktől lakott hegyvidék, ennek számtalan régészeti bizonyítékát ismerjük. Ahol pedig emberek éltek, ott - kitartó terepi kutatással - a vallási kultuszhelyek nyomait is többnyire meg lehet találni.

A "Kőember" "Emberkő" "Asztalkő" "Oltárkő" "Bálvány" "Pogánykő" stb. földrajzi elnevezések mindig ősi szakrális helyre utalnak. 

Az ilyen "pogány" áldozóhelyeket, oltárköveket a későbbi keresztény vallási ideológia hívei - általában kőbánya-nyitás ürügyén - a legtöbb esetben módszeresen megsemmisítették. (pl. Bélkő, Naszály, Szanda, stb.) Börzsönyi áldozóhelyről Ipolyi Arnold is ír a "Magyar mythológiá"-ban.

Mivel a térkép a börzsönyi Kőember oldalában is egy kőbányát ábrázol, nem sok reménnyel vágtam neki a hegy bejárásának. Rossz előérzetemet a helyszínen az is fokozta, hogy a hegy nyugati oldalát lehangoló tarvágás nyomán burjánzó gyomcserje-bozót borítja, a keleti oldalát alkotó sziklafal tetején pedig keresztül-kasul II. világháborús lövészárkok és géppuska-fészkek húzódnak, - vagyis a felszín erősen bolygatott. 

Annál nagyobb volt az örömöm, amikor a csúcs közelében - igaz, tüskebozóttal természetes módon jól álcázva - sikerült épségben megtalálni az ország egyik legszebb pogány-kori kő-bálványát!

Maga a bálvány a szédítő mélységű szakadék falából meredezik, - karnyújtásnyira ugyan a sziklaperem széléhez, ahová óvatosan ki tud merészkedni az emberfia - mégis szinte megérinthetetlen. 

A figura egy természetes úton, jégkorszaki kipreparálódással létrejött szikla-oszlop, amelyet az itt élő népek - a bronzkortól valószínűleg a kereszténység teljes térhódításáig folyamatosan - szakrális helyként tiszteltek. 

A bálványok természetes módon kialakult, de emberi beavatkozással antropomorf jellegűvé alakított kőoszlopok. A börzsönyi Kőember egy emberi fej alakját formázza, jobb oldali arcélén még ma is jól kivehető a szem, az orr és a száj.

A fej felső részén asztal-szerű, lapos tetejű szikla látható, közepén egy kisebb - valószínűleg emberkéz által kivésett - mélyedés, amelyben az esővíz össze tud gyűlni. (Ez arra a mohamedán szokásra emlékeztet, hogy a sírkövekbe mélyedést faragnak "Allah madárkái" számára. Lehet, hogy a lyuk a török hódoltság idejében került az oltárkő közepébe?)  

A Kőember-bálvány legegyszerűbb megközelítése: Nagyorosziból gyalog vagy autóval felmegyünk a Pénzásás nevű tisztásra. (A kocsit itt le kell állítani!) A kék négyzet jelzésen kb. 1,2 km emelkedő után, egy új műútra rátérve felérünk a Kőember nyergébe. Itt balra indul egy fűvel benőtt fakitermelő út, amely 400 méter után, a tarvágás túlsó szélénél véget is ér. A gerincen balra, felfelé már csak kb. 100 m-t kell haladnunk és - mielőtt felérnénk a csúcsra - a jobbkézre húzódó sűrű sövényt figyelmesen vizsgálva megtaláljuk a "kibúvó-nyílást" a sziklafal tetejéhez, illetve a Kőemberhez! Vigyázat: a szakadék széle veszélyes!   

Címkék: Pogánykor Szakrális Bálvány