1. rész

Nagy sokára (kerek egy hónap) a túra után eleget teszek „kötelezettségemnek”, mely igazán inkább ígéret volt részemről, hogy a cserháti túráról írni fogok egy beszámolót.

Lássuk hát, hogyan is telt a hosszú hétvégénk március 12-14-ig a Kelet-Cserhát és a Hollókői Tájvédelmi Körzetben!

Mint általában szoktam, most is írnék néhány szót az előzményekről.

Kinéztem a március 15. előtti hétvégét, ugye államilag elrendelt „ledolgozós” hétvége volt ez. Nagyjából összeraktam a túrákat a 3 napra és meghirdettem nyilvános túrának az eseményt a szervezőben. Közben akkor intéztem és foglaltam le a szállásunkat, mely akkor még Garáb nevű település turista házában lett volna. 2-3 nap alatt azonban annyian jelentkeztek, hogy pikk-pakk lettünk közel 30-an a 16 férőhelyre.  Ekkor el kellett gondolkoznom, hogy ott keressünk még esetleg magán házaknál szállást (egyébként nincs), vagy másik nagyobb szálláshely után kell nézni a környéken. Félve (az áraktól) ugyan, de azért meglestem Hollókőn is a szállásokat és meglepődve tapasztaltam, hogy azért nem olyan vészes a helyzet, mint gondoltam előtte. Nos egy gyors telefon a hollókői tourinform irodába,egyeztetés, foglalás. A ház egyébként 26 férőhelyes, így ez már elégnek bizonyult , néhány matrac vagy polifoam beiktatásával tutira elférünk. A ház egyébként az ófaluban található egy szépen felújított, bakancsos turistáknak tökéletes, ha lehet úgy mondani: ár-érték arányban a környéken a legjobbak között van, a neve: Potla ház.  Ennyit az előzményekről, most már csapjunk a lovak közé! Sajnos az utolsó néhány napban sokan visszamondták betegség és egyéb dolgok miatt, s így már sajnos kevesebben is voltunk, mint a férőhelyek. (Végül sikerült megoldani ezt is.)

Ahhoz képest, hogy nem gyerkőcös túrának írtam ki, viszonylag sokan jelezték, hogy elhoznák gyermeküket. Semmi kivetni valót nem láttam, viszont a túrák útvonalán minimális változtatásra gondoltam emiatt. A legkisebbek 4-5 évesek voltak, nekik talán sok lett volna 18 km. Szóval  mivel még gyerekes túrát nem szerveztem,kicsit tartottam is tőle, de lényegesen nehezebb feladatokat is meg kellett már oldanom ezen árnyékvilágban, tehát hujj-hujj hajrá!

A találkozó Hatvanban volt az „ótópálya” 21-es főút lehajtójánál. Nem azért, mert én ebben a koszos kis városban élek, hanem, mert ez volt a leg kézen fekvőbb. Megyula autójában rajta kívül még Katica és Bopejape túratársak utaztak. Pár perccel később megérkezett r0t0, vele Holden utazott az adott helyre. Kata2 és Csiboly túratárs az összes gyerkőceikkel még sehol. Csörrent a telefonom, ők hívtak.

Maximum 15 km-re a megbeszélt helytől az M3-as autópályán Ibolyának (csiboly) elfolyt a vize. Vagyis inkább az autójából folyt el a hűtővíz, mielőtt itt még valaki esetleg tényleg Ibolya vizére gondolna. Na akkor ők éppen egy pihenőnél voltak, ott átpakolták a szükséges cuccaikat (gyakorlatilag mindent)   Kata kocsijába, RENDŐRÖK MOST UGORJANAK 1 SORT LEFELÉ!!! Betuszkolták az öt gyermeket a hátsó ülésre és elgurultak Hatvanig. Közben én egy autószerelő barátommal megbeszéltem a mentést és javítást, megérkezett a kis piros autó, tele mosolygós arcokkal, egymás hegyén-hátán a gyerekek és a csomagok. Ibolyát ismerhetik és Katát, akik szilveszterkor a Vértesben r0t0 által szervezett őrületen részt vettek. Megjegyzem, hogy oda sem érkeztek meg malőr nélkül, viszont ott 1 km-rel a szállás előtt adta meg magát Ibolya autója. Lassan ez már az ő(k) védjegye lesz.Bár semmi képp nem szeretném, ha így lenne!

Teljes a csapat, indulhatunk ugyanis a többiek majd csak később, a szálláson csatlakoznak hozzánk.

Elrendeztük a csomagokat, személyeket, eligazítottuk a szerelőt és elindultunk Tarra a Sztúpához.

Itt magunk mögött hagyva az autókat egy rövid reggeli és a szokásos szevasz-pálesz, -amit a nagyfaluban welcome drinknek neveznek- elfogyasztása után megnéztük a Kőrősi Csoma emlék sztúpát.  Ez a Dalai láma  által felszentelt  buddhista szentély 19 évvel ezelőtt épült, és a békesség szigetének nevezhető.

Innen egy másik szent helyet a Mátraverebély mellett található Szentkutat céloztuk meg, az erdőn keresztül. Itt jelzett út nincs ezért néztünk egy irányt és bevettük magunkat az erdőbe, miután a felnőttek is néhány percre újra kis gyermekként játszottak a szalmabálákon és gurultak le a domboldalon, idézve a felhőtlen gyerekkort és feledve, lerázva néhány percig a gondokkal teli hétköznapok hegyként vállukra nehezedő nyomását.

Egy csendes, de szép patak mederben sétáltunk, mely helyenként még vastag jégtakaróval bírt. Felkapaszkodtunk egy fenyves tövébe és ezután bekeveredtünk egy bozótosba, ami elég fájdalmas nyomokat hagyott néhányunkban, de a max 50 méter küzdelem után már szinte matricával használható útra értünk. Innen lecsordogáltunk a Bazilikához, nem sokkal ez előtt 4 szarvas szalad át a csapat közepén, szegénykék megriadva azt sem tudták, merre meneküljenek az erdőbe. A csapatban pedig a hirtelen csörtetésre néhányan a szívük tájékát kezdték el simogatni az ijedtségtől. Innen már szinte folyamatossá vált a gyerekek által szajkózott kérdés: „MIKOR ÉRÜNK A HÁZIKÓHOZ?”

A szent hely megtekintése és némi kalória bevitel után felkapaszkodtunk a Remete barlangokhoz. Sokan meglepődtek, mert ilyenre nem számítottak. Rövid ejtőzés a napon és már mentünk is tovább a Szent László-hasadékig. Innen a legenda megismerése és a patkó nyomának megtekintése után átsétáltunk a szűz Mária forráshoz, mely szépen kiépített foglalt forrás. Nem messze egyébként a völgyben még 3 forrás található. A felfrissülés és vízvétel után megcéloztuk a túra végét Sámsonházát. Egy nyiladékon vágtunk át derékig érő sárban az Országos Kék útra, ezt követve értük el a települést. Itt a geológiai tanösvénynél találkoztunk, a csapat egyik része felment és megcsodálta a naplementét a Fejérkő várától, mi pedig összetalálkoztunk Julival a két fiával és Diobazsi túratárssal,akik itt csatlakoztak a túrához. Közben már Easybiker is hívott, csak térerő hiányában nem ért el, ő vonattal érkezett Tarra. Dió összekapta a sofőröket,  akiket átvitt az autókhoz és így visszatértek az elfáradt társaságért, közben begyűjtötték easyt is. Ekkor már lement a nap, és azt láttuk, hogy izzik a domboldal Sámsonháza mellett és a lánglovagok szekerein lévő kék villogók  is messziről látszódtak.

Megérkeztünk Hollókőre. a szállásunkat már addig elfoglalta Katkó. Ő autóbusszal érkezett Bp-ről Hollókőre és mire mi megérkeztünk már meleg szobák vártak ránk. Az becuccolás után a Kata által már otthon előre elkészített pörkölt+tészta+savanyúság, némi pogácsa sörök, borok kályimpák fogyasztása volt soron. Ja és persze azért az út nedves porától, -nevezhetnénk sárnak -  is meg szabadítottuk izmos,fáradt,puhány (szabadon be helyettesíthető)  testünket. Ezután alvás.

Kalandos nap sok látnivalóval, néha kifejezetten nehéz terepen 14 km és kb 350m szint emelkedés mellett, hősiesen kitartó gyerek sereggel kiegészülve azt mondhatom remekül sikerült.

folyt köv.

ui.: a blogban szereplő képeket utólagos engedelmükkel a túrán részt vevők galériáiból kölcsönöztem! Tehát nem saját készítésűek.

Címkék: Csehát Hollókő Sztúpa Szentkút Fürge