Március végén, április elején, - nagyjából a kullancsokkal egy időben - bújnak elő a hüllők is téli szállásukról. Nem vagyok kígyász szakértő. Elmondom saját ismereteimet, és személyes tapasztalataimat. Aztán ki-ki döntse el, mit tud belőle hasznosítani!

A kígyók igyekeznek elkerülni az embert. Ha úgy érzik menekülési útvonalukat elzártuk, fújással, sziszegéssel, gyors tekergő mozgással, színlelt támadásokkal igyekeznek elijeszteni a területükre betolakodót. Ha békén hagyjuk őket elrejtőzködni, nem kerül sor támadásra. A kígyók soha sem mennek az ember után, csak azért, hogy megmarják őket.

A Trianon utáni Magyar ország területén az ártatlan siklók, és két vipera faj honos.

Leggyakrabban a vízisiklóval találkozhatunk. Ez általában 35-45 centi hosszú, de előfordulnak 70-80 centis példányok is, egyenletesen elvékonyodó farkú hüllő. Zöldes-barna, szürkés, ritkán fekete színű. Testén két fekete pikkely sorral mintázva. Jellemző a fajra a tarkón a két sárga félhold alakú folt. Főleg vízben, víz közelben él, de akár kilométerekre is eltávolodhat tőle. A Keszthelyi-hegység peremén lévő pincém padlásán a szénában egerekre vadászott, de lehet, hogy itt is telelt ki. Más esetben egy vadszőlővel befuttatott házon, több méter magasságában, a szőlő indáin a rovarokra vadászott. Megfogva bűzös vizeletével, és ártalmatlan harapásával igyekszik szabadulni.

A szintén barna színű, 100-120 centire is megnövő erdei siklóval is többször találkoztam már. Domb és hegyvidéki lomberdőkben honos. Szinével beleolvad az avarba. Jobbára menekülő mozgására figyelünk fel. Esetenként a fák koronájába is felkúszik, ahol az énekesmadarak fészkét fosztogatja. Egy alkalommal eltévedtem, s fatetőre másztam, hogy tájékozódjak. Ott találtam szembe magam egy közel másfél méteres példánnyal. Nem bántottam, csak gyönyörködtem benne. Alig egy méterre kúszott el mellettem.

Ha rálépünk, vagy megfogjuk, támad. A nagyobb példányok harapása félkör alakban elhelyezkedő tűszúrás szerű, erősen vérző sebek. Mivel méreg foga nincs, így a fertőtlenítésen kívül más dolgunk nincs vele. (Mentségére legyen, ha egy pasinak lépsz a farkára, mérgében az is harapni fog!)

A kockás sikló szinte egész életét a vízben tölti. Víz alatti rejtek helyén akár több óráig is kibírja lélegzet vétel nélkül, mozdulatlanul. Barna alapon több sorban feketés négyzetek borítják a hátát, így jól beleolvad a meder kövei közé. Ritkán kerül szemünk elé. Két alkalommal láttam halat fogni. Nézd meg az oldalamon a fotóját, mely 2007-ben a Bánságban, a Karas-szurdokánban készült!

Az eddig felsorolt fajok elterjedésük miatt nem szorulnának védelemre, de Magyar országon minden hüllő védett! Eszmei értékük 10.000.- forint.

Réz siklóval és haragos siklóval tudomásom szerint még nem találkoztam, vagy nem ismertem fel. Utóbbi állítólag a két métert is meghaladhatja. Sajnos ma már igen ritka. Állítólag a sarokba szorított állat nevéhez híven harapást, harapásra halmoz. Harapása fájdalmas, de méreg foga nem lévén a vérzésen kívül nagyobb bajt nem okoz. Fokozottan védett faj. Eszmei éréke: 500.000.- forint.

Hazánkban két mérges kígyóval találkozhatunk. Az én gyerekkoromban, az 1950-60-as években, még nagyobb, egybefüggő területeken megtalálhatók voltak. Nem ismeretes a pontos oka, de ma már csak egyes sziget-szerű foltokban találkozhatunk velük. A viperák színe igen változatos. A 40-50 centis hímek általában szürkés, vagy fehéres alapon, a háton sötétebb cikk-cakk mintát viselnek. A nőstények hosszabbak és drapp, vagy barnás alapon sötétebb barna hasonló mintázatúak. Farkuk a koaka után hirtelen vékonyodik el. Alig 5-6 centi a farok rész, szemben a siklók 18-25 centis farok részével.

A rákosi-, (vagy más néven parlagi viperát állítólag Rákosi Mátyás miatt nevezték át :-) A Hanság egyes szigorúan védett területén, és a Kiskunságban fordul elő. Rendkívül ritka, szigorúan védett faj! Eszmei értéke: 1.000.000.- forint.

1995-ben Bugac térségében találkoztam vele. Öten, egymástól 4-5 méterre rajvonalba, beszélgetve haladtunk át egy füves legelőn. Igazából itt is a mozgásra figyeltem fel, aztán körbeállva gyönyörködtünk a ritka hüllőben, mely hangos sziszegéssel, nyelvöltögetéssel, gyors önmagába tekergéssel, 15-20 centis villámszerű vágásokkal igyekezett minket elijeszteni. Sajnos mire zsákomból előkotortam a gépem, egy pocoklyukba menekült előlünk. Ennek a fajnak a marása mérgező, de nem több mint egy darázscsípés. Minden kezelés nélkül egy-két napon belül nyomtalanul felszívódik. Erdélyben a Kolozsvár környéki szénafüveken és a Bükkön fordul elő.

A keresztes vipera eurázsiai faj. Az Atlanti óceántól, a Csendes óceánig 2.000 méteres magasságig foltokban előfordul. Nálunk a Sátoros-hegységben Tokaj környékén, Szatmár-Beregben a Bockereki erdőben, és Somogyban a Baláta tó környékén fordul elő. Mind három helyen többször jártam már, de mégy nem sikerült velük találkoznom. A 2001-es tiszai árvíz számos példányt partra sodort Milota, Szatmárcseke térségében is, de az óta nem hallottam az ottani előfordulásról.

Erdélyben – tudomásom szerint - a Radnaiban, a Kelemenben, Kalotaszeg vidékén (itt kurtakígyónak nevezik), a Vlegyászán, a Hargitán, a Persányban, és a Szent Anna tó melletti Mohos-lápban fordul elő. A 40-50 centi hosszú kígyó feje a szájtól hátra felé nézve háromszög alakban kiszélesedik. Tarkóján X, vagy fordított V, más szóval át nem húzott A alakú sötétebb minta látható. Erről kapta nevét. Ha nem lépünk rá, nem piszkáljuk botal, nem fogjuk kézbe, akkor nem fog megmarni. Ez a faj is inkább ijesztget. Harapása két egymástól 8-10 mm-re lévő tűszúrásnyi seb. Általában első marásra nem fecskendez a sebbe mérget. Ezért a helyi lakosok csak akkor fordulnak orvoshoz, ha a seb környéke megduzzad és egyéb tünetekkel is jár.

Nálunk évente egy-két orvosi ellátásra szoruló marás fordul elő, és 1950 óta mindössze két halálesetet jegyeztek fel. Wass Albert egyik írásában olvastam, hogy őt gyerek korában megmarta a kurtakígyó, s az öreg pásztorhoz vitték „gyógykezelésre”. Mikor felépült meg akarta köszönni, de az öreg elhárította: Én csak a dolgomat tettem, téged az Úr tartott meg! Mint az élet minden területén, itt is hatalmas szerepe van a gyógyulásba vetett hitnek.

Túráink során még a homoki viperával találkozhatunk. Ez nálunk nem fordul elő, mediterrán faj. A Pirenneusoktól, dél-Franciaországon át, észak-Olaszország, Szlovénia, Horvátország, Albánia, Görögország, Makedónia, Bulgáriában, a Rodopéban, és az észak-afrikai országokban honos. Erdélyben a Torockói hegységben, a dévai Vár-hegyen, a Szárkőn, és az Al-Duna körüli hegyekben, valamint a Kárpátok külső ívén a Cosiában és a Kapacinában. Első sorban déli fekvésben, napos karszt-bokor erdőkben, kőgörgetegeken max. 3.000 méter magasságig.

2007-ben jártam először a Bánságban, az Almás-, és Aninei-hegységek szurdokvölgyeiben, de erről inkább akkori naplómat idézem:

„A meder felett 10-15 méterrel haladunk. Az erdészháztól folyamatosan velünk jött egy barna angol vizsla. Mindenütt elől jár, néha megáll, szimatol. Szinte földbe gyökerezik a lába. Nyüszítve-morogva szidja számunkra láthatatlan ellenséget. Bizonyára kígyót érez. Állítólag a környék hemzseg a viperától.

------------------------

Lassan a Krassó és a Comarniki patakok összefolyásához érkezünk, amikor az eleje megtorpan: Vipera!

Zsolti, a kutya és még valaki átlépett felette, mire egyikőnk észrevette. A nap és árnyék foltok között teljesen beleolvad színével a környezetébe. Kényelmes, lassú tekergőzéssel kicsit arrább kúszott. Itt van most is az út mellett, gyönyörű állat! Világosszürke testén barnás fekete, sötét rajzolat. Orrán a fajára jellemző szarupikkelyekből álló szarvacska. (Románul ezért hívják – helytelenül – szarvas viperának) Hím példány. Nem zavartatja magát, nyugodtan viseli a fotózást. Biztos a dolgában, nem idegeskedik, mozdulatlan. Tudja, hogy színe beleolvad a környezetébe.

Lápi halat fogó kígyója alapján érdemes elgondolkodni azon is vajon szandálba, vagy derékig érő gumicsizmába gázoljunk-e máskor a szurdokok vízébe?!

Itthon aztán nem hagyott nyugodni a dolog, s a fotókat elküldtem a Természettudományi Múzeumba egy barátomnak, aki tovább adta Korsós Zoltánnak a téma egyik legnagyobb hazai tudorának. Most a vele való levelezésem lényegét foglalom össze:

Elsősorban bokros helyeken az avarban vadászik, vagy napos helyen sütkérezik. A közeledő ember elől igyekszik félrehúzódni. (Mi nem ezt tapasztaltuk!) Ha valaki mozdulatlanul áll, vagy ül, előbújva nem törődik vele. Bebújhat, a leterített takaró, vagy sátor alá. Fára, bokorra soha sem kúszik fel. A vízhez, patak partjára lemehet inni, de önszántából nem fog a vízbe menni. Ha beleesik, vagy esőzéskor bele sodródik, jól úszik a vízben, de igyekszik mi hamarább partra kerülni.

Méreg anyaga hasonló a keresztes viperáéhoz, de mennyiségben 3-4-szer annyi mérge van, így marása jóval veszélyesebb! Amint már többször leírtam, a megelőzés a legfontosabb, kerüljük el, ne abajgassuk. Nyáron, amikor rövidnadrágban túrázunk, célszerű ilyen helyen lábszárvédőt hordani részint, hogy a kavics ne menjen a bakancsba, de a kígyómarás ellen is hathatós védelmet ad. Viszont aki ilyen helyre megy, vigyen magával méreg kiszívó készüléket! Aspivenin-nek hívják, és hegymászó boltokban lehet kapni, de most már a neten is megrendelhető. Én 2008-ban vettem a Montexben kb. 5.000.- forintért. Mivel kevesen keresik (és ismerik) így nem mindig lehet kapni. Ez a szerkezet olyan, mint az injekciós fecskendő, de éppen fordítva működik: nem kifújja, hanem beszívja. Ha a marást követően egy-két percen belül a sebre helyezzük, néhány percen belül kiszívja a méreg anyag javát, Ami a legfontosabb, hogy nem csak kígyó, hanem skorpió, darázs, pók, szkolopendra, stb. csípésnél is hatásos segítséget ad. (Amikre még ellen szérum sincsen!) Én egy alkalommal használtam. Fiamat egy túrán kecskedarázs csípte meg. A szúrást követően két perc múlva minimális vérsavót tudott kiszívni, de a fájdalom addigra teljesen megszűnt. Tehát a méreg anyag nem tudott felszívódni.

A marás súlyossága függ a sebbe került méreg mennyiségétől, az áldozat súlyától, egészségi állapotától, és a marás helyétől. A megmart személyt szállítani kell az orvoshoz! Ha saját lábán menne, az izommozgás felgyorsítaná a felszívódást. Fontos a beteg folyadék pótlása. A marás fájdalmas. A környező nyirokcsomók megduzzadnak, később elgennyednek. A méreg felszívódásának tünetei: hányás, hasmenés, fokozott fáradságérzés, szorongás, hideglelés, fejfájás, nehézlégzés, hőemelkedés, szívdobogás, vérnyomás csökkenés. Ezek együtt, vagy külön-külön is jelentkezhetnek. Hallottam olyat, hogy a seb szájjal is kiszívható. Nem tudom, hogy a kiszívott méreg nem szívódik-e fel a nyálkahártyán keresztül?!

A szérum beadását (vagy nem beadását) minden esetbe bízzuk orvosra! Ugyan is előfordult már olyan eset, hogy a marást túlélte volna, de a szérum allergiát okozott, és abba halt bele. A megmart személyt mindenképpen vigyük orvoshoz, akár napokkal később is!

Ismerőseim körében egy ilyen marásról tudok: 2000-ben egy budapesti egyetem hallgatói túráztak a Cosia-hegységben (Ez Romániában, az ezeréves határ oláh oldalán fekvő mészkőhegység.) Ebédelni egy füves területre ültek le. Az egyik lány miután jóllakott, hátradőlve két kezére támaszkodva akart felállni, de rátenyerelt egy kígyóra, ami a csuklóján megmarta. Sok herce-hurca után végül három nappal később Bukarestben kapott szérumot.

Szádeczky-Kardoss Géza

Címkék: Sikló Keresztesvipera Homokivipera