Úgy terveztük, hogy a kroassont esszük reggelire, s a kenyeret elvisszük, de Bélus és Pisti a két feneketlen gyomrú bélgép mindent felzabált. Összepakolás után zsák nélkül a Pinea-kilátóba sétáltunk el. A fenyő matuzsálemek közel 60 m magasak. Alul a törzsét öten sem tudtuk volna körbefogni. A formájukon látszik, hogy hajdanában a környező fák sem lehettek kisebbek.

A hegyoldalakon régen fügekaktuszt termesztettek. Az ezen élősködő bíbor-tetvekből készült a ruhafesték, mellyel az ókori görögök a tógájukat színezték. Mióta a szintetikus festéket feltalálták parlagon vannak a földek. Nincs elég víz az öntözéshez. A kaktuszok euphorbiákkal vegyesen elvadulva nőnek a hegyoldalon. Lejjebb sárkányfák, legyezőpálmák és mikulás virág cserjék is vannak. A tenger melletti síkságon az esővíz hegyes csúcsú piramisokat formált a vastag pernyéből.

            Los Amerikanosban megkeressük a turista információt, ami már zárva van. De hát miért is lenne nyitva délután ötkor? Fordított egy világ ez. Délben, mikor mindenki otthon hűsöl, nyitva van, aztán a szieszta végére bezár.  Valahol pedig aludnunk kell. Valaki a közeli kempinget ajánlotta (ez az egyetlen az egész szigeten). Elmagyarázza, hogyan jutunk oda. Most hogy már van szállásunk, megnyugodtam. Irány a tenger!  A partra érve átöltözünk. Alkonyodik. Úszom egyet, aztán a zsákom mellől nézem a többieket.

        Lement a nap és percek alatt besötétedik. A szállodasor fényeiről csinálok néhány felvételt aztán irány a kemping. Már vagy két kilométert jöttünk a sötétben. A kerítésen túl banántermesztő fóliaházak és dimbes-dombos nagy semmi. Olyasmi, mint Várpalota környéke, a tanklőtér, csak itt fű sincs, a galagonya és kökénybokrok helyett fügekaktuszok és oszlopos törzsű euphorbiák nőnek. Végre megérkezünk. Lezuhanyozunk, kajálunk, aztán alvás.

                              --------------------------------

            Utolsó nap busszal megyünk vissza fővárosba most nappal is megcsodálhatjuk azt a kietlen, elhagyott bánya-szerű tájat, ami erre a partra jellemző. Az úttól jobbra látjuk a déli repülőteret, melyet a görög származású királynőjükről Sur Reina Sofia névre kereszteltek. Az óceán mélykék színe és a fehér tarajú hullámok félelmetesen szépek. Fürdésre alkalmas fövenyes öböl alig van. Fehér falú apró települések mellett suhanunk el.

            Santa Cruzban a buszvégállomásról felívjuk a repülőteret, a reggeli gépre van még hely. A legközelebbi strand San Andresban van. A sziget valamennyi strandját fekete bazalthomok borítja. Egyedül ide hoztak sárga homokot a Szaharából teherhajón. Az 1.500 m hosszú fövenyes parttal párhuzamosan kőgátat emeltek, amely megvéd a toronymagas hullámoktól. Az így kialakított 60 m széles medencében van a csónakkikötő és a szabad strand. Most nincsenek sokan, de nyáron aligha lehetne itt megmozdulni és valószínű, akkor fizetni is kell érte. A durva homokba elszórtan kókuszpálmákat ültettek, feljebb a fikuszfélék családjába tartozó kerek levelű Hoyasból van egy fasor. 21-22 ⁰C lehet a tenger, Zsuzsival lubickolunk. Bélus elmélyülten építi a parton a homokerődítményt. A vízből kimászva az erős szélben vacogunk, hosszúnadrágot, inget, pulcsit kell vennem. Körbefotózzuk a homokvárat, aztán szedelőzködünk. Visszabuszozunk a fővárosba, aztán irány tovább a repülőtérre. Én nagyon szívesen maradnék még vasárnapig, de a többiek már hazakészülődnek. (Sajnos) Valószínűleg felférünk a gépre. A sátrakat mos is a mandula fenyők alá állítjuk.

            ¹/₂ 6-kor ébresztőt tartunk. Még sötét van, csak a parkoló kandeláberei világítanak. Rekordidő alatt összepakolunk. A reptéri mosdóban rendbe hozzuk magunkat. A tranzitban lévő ajándékboltban veszek kettő zacskó sárkányfa magot. Csak aztán kelljen is ki!

            Az ég alja narancsvörös, amikor kilépünk a váróból. A nap már felkelt, de még a tenger felett úszó vastag felhőtakaróban van. Ahogy felszállunk, már kanyarodunk is. Jobbra alattunk San Andres, a strand ahol tegnap fürödtünk. Aztán az északi hegygerinc felett átrepülve arra gondolok, szeretném, ha egyszer még eljönnénk ide.

Madridba pontosan érkezünk. A már ismert úton visszamegyünk a nemzetközi repülőtérre. Bélus elcsendesedett, gondolatai már otthon járnak. Én még nem tudtam átállni, alattunk az Olasz Alpok. Aztán lejjebb ereszkedünk. Itthon vagyunk, ott a Tihanyi-félsziget! A Szántódi-szorosban két nagy kifli alakú nyílt víztükör látszik, az ár-apály mozgás miatt ott már nem tud befagyni a gyertyásodó jég.

                             ------------------------------

Nem a naplóhoz tartozik, de azért elmondom. A sárkányfámat a kertészetben neveltem és hatalmasra nőtt. Amikor el kellett jönnöm a repülőtérről, az éppen házasuló unokaöcsémnek adtam nászajándékul a megfelelő szakmai tájékoztatóval. Ő aztán nem is késlekedett a köszönő levéllel, melyet így címzett meg:

                        Sz-K. Géza

               SárkányFASZAkértő

Címkék: Sárkányfa Tenerif Pinea Kaktusz