Téli álmom volt ... virágos rétek ... nyüzsgő kétlábúak... felébredtem...

Ekkor kezdtem el tervezgetni. Szerettem volna minél több társam részesíteni e ritka látványban. Egyesek kaptak az alkalman, mások rá se bagóztak. Igazuk van. Bagózni én sem szoktam. Mégis az előbbiek jártak jobban.

A meteósok hírmondásai a rosszabbik fajtát megfélemlítette, a kitartót felbátorította. Újnak ígérkezett már maga a hegység neve. A határmentiek éppen a nyári órarendre való áttérésnél kellett korábban keljenek. Több mint másfélszáz kilométer telikocsikázás után érkeztek KISSEBESre (Poieni), a MESZES hegység lábaihoz.

Az "EKE Kolozsvár 1891" által is meghírdetett ifi túrára egyszerre érkeztünk a Sebes Körös partjára a Békés és Hajdú megyeiekkel. Annyira ifik voltak a résztvevők, hogy "csupán" hatvanhat év korkülönbség hibádzott a legfiatalabb és a legtöbb tavaszt megtapasztalt résztvevő között. A Fennvaló nagyon kegyes volt hozzánk. A kezdetektől fogva napsütésben részesített. Ez a kellemes helyzet nagyban hozzájárult túránk sikeréhez.

Az állomástól 1 kilométernyi gyaloglás után jobbra tértünk a Grében patakocska mentén. 33 tagu csapatunk eléggé heterogén felállításúnak bizonyult. Ennek következtében többet voltam a csapat közepén, mint ahol helyem lett volna. Hála legyen mondva türelmes csapattársaimnak akik elviselték az adott helyzetet, no meg kellőképpen kezelni tudták a hátul maradottakat. Bejáratott társaim elől is helytálltak. Teljesen nyitott környezetben járva, úgy éreztem magam mint egy juhász. Néha hangos 1-2 szóval kellett irányítanom a "nyájat". Sokszor csupán a túrabotommal  mutattam a követendő irányt az élen haladó páromnak. Jelesen boldogult. Köszönet érte!

A gerinc tetején megjelentek az első bokrok, fák. Alattuk kiterítve a hóvirág mező. Hihetetlen poziciókra kényszerültek a fotózni óhajtók. Többen feküdtek a földön, mint amennyien lábon maradtak. Hat km, 480m szintkülönbség megtétele után értünk a 970m magas Grében lapos csúcsára. A tervezett menetidőt itt már 3/4 órával túlhaladtuk. Kedves olvasó! Kérded minek tervezni ilyesmit? Csupán azért, hogy legyen vonat amivel hazatérjünk.

Egyesek már ismént a gyomrukra gondoltak. Legalább a zsákjuk lett könnyebb.

Tekintetbe véve, hogy ezután elenyésző emelkedések következtek, kissé határozottabb vezényszavakkal "fogtam nyeregbe" a kígyózó menetet. A csúcsok közötti nyeregben ismént lelassult a nyáj. Többezer hóvirág "kiáltott" : ... Rááámmmm nnnneeee  léééppppjjjj   ......!!!!!!!!!!  Mit tehettem ilyenkor? Hagytam, hogy "perei" túratárs több sikeres csoportkép erejéig egybe terelje újból a nyájat. Kattantak a vakuk....... A 3/4 óra késést sikerült megtartanunk a túra célpontjáig, a Vlăsiei (ejtsd: Vlösziéj) csúcs alatt elhelyezkedő Tőzike oldalig. Sűrűn kattantak a fotók a gyönyörű virágzásban lévő tőzike szőnyegen. Ha egy hetet késünk, kókadó példányok fogadnak. Ismént jól sugott valaki..........

Innen már nem lehetett lébecolni. Bocsánatot kérek ezúttal, hogy többször ordítanom is kellett rövid vezényszavakkal a fél kilóméterre is elnyúló menetre, de nem volt más megoldás. Kinn a természetben (de nemcsak) hajlamosak vagyunk elereszteni magunkat, s elvonatkoztatni attól, hogy az óra (ha nem is halljuk), de ketyeg!!!! .... s addig vagyunk boldogok amig Nekünk is ketyeg...............

Köszönet a gyulai, a 8 békéscsabai, a 2 debreceni, a 2 nagyszalontai valamint a 19 kolozsvári túratársnak, hogy ilyen sikeres 18 km-es túrában részesülhettünk. Ugyanakkor a Fennvalónak is köszönet jár, mert valjuk be férfiasan/nőiesen, ilyen gyönyörű időre reggeli indulásunkkor gondolni sem mertünk!!!

... a képeket megtekintheted a

hu.fotoalbum.eu/ibi_es_jani

oldalon

A legközelebbi Viszont látásra!

Addig is Jó túrázást!

Címkék: Tura