Az eredményt nem is vártuk meg. Elmentünk aludni, mert a jó hír másnapra sem romlik meg…!

A reggeli indulás késett, mert te még a „Tecsóba” vásároltad az újabb játék kellékeit, majd lázas szám ragasztásba kezdtünk… (Az ilyen nagy ötletek miatt szeretek veled csavarogni!)

Engem más értékek mentén neveltek. Nem voltam se kisdobos, sem úttörő. Irigykedve hallgattam, mikor osztálytársaim a nyári tábor élményeiről meséltek. (Ők viszont nem hitték el, ha az erdőben látott őzekről, muflonokról, sünről és erdei siklóról meséltem. A mocsári teknősről, partfutó madarakról, vagy a szerkők támadásairól nem is beszélve.)

Szóval, némi izgalommal készültem első szám-háborúmra. Én másként szerveztem volna, de élveztem, hogy ezen a túrán elengedhetem fülem-farkam, mert csak egyszerű résztvevő vagyok. Örömmel figyeltem, hogyan szervezed meg a vár védelmét, és igyekeztem tanulni tőled…

Késett a másik csapat… Vagy ez meg az ő fondorlatuk…?

Aztán átgondoltam, mi lenne, ha nem válna be a stratégiád? Ha egyedül maradnék? A sáncokat körbe járva megkerestem azt a pontot, ahonnan mind két völgyet egyszerre beláthatom. Ahol, ha egyedül maradnék is, meg tudnám magam védeni. Közben bemértem azt a távot, ahonnan még társaim számát le tudtam olvasni, de a vékony ágak takarásában az enyémeket nehéz. Arra is rájöttem, hogy merev nyakkal kell figyelnem, mert így az én homlokomról csak 2-3 számom olvasható le, én viszont mindent látok.

Aztán feltűntek a völgyben, de…     nem volt rajtuk szám…  lehívták Janit…

Telt az idő, de nem történt semmi. Végül azt mondtam:

-          Gyerekek! Nem érdekel, ha öt percen belül nem indulnak meg, folytatjuk a túránkat Gántra!

Aztán te kiáltottál:

-          Te vagy a parancsnok! Foglyul ejtettek.

De ők még sem tették fel a számjaikat. Tehát, az ő részükről a játéknak vége? Ám legyen!

Ha egy csúcsra szeretnék feljutni, nem az a néhány perc a fontos, amit a kereszt mellett töltök. Hanem a felkészülés, és az odavezető út! Tavaly, amikor a Pirenneusokban, néhány száz méterrel a Monte Perdidó alatt a hóvihar miatt vissza kellett fordulnunk semmi hiányérzetem nem volt. Most sincs!

Nem tudom, mind ezt hogy élte meg a völgyi csapat, de remélem ők is jól szórakoztak.

Egyedül téged sajnáltalak. Megszervezted a játékot. Nem is az volt a fontos, melyik banda kerekedik felül, hanem a közös móka öröme… Mi már túl voltunk rajta, de belőled ömlött a szó. Ki akartad magadból beszélni a fájdalmat, hogy aztán este és másnap már egy szót se ejtsünk róla. Azt hiszem sikerült is.

Máskor, máshol, másképp fogjuk csinálni. De tudd meg, hogy nekünk így is nagy élmény volt!

A gánti vendéglő forralt bora, süteményei feledhetetlenek. Udvarias, gyors a kiszolgálás. Ahol még a wc-ben is sramli zene szól, de a bakancsos turista is szívesen látott vendég. Igazán méltó befejezése volt ennek a napnak.

Hívtatok este a gesztesi kocsmába. Boldogan mentem is volna, egy jó beszélgetésre. Sajnos pihennem kellett. A betegség legyengített. Örültem, hogy egyáltalán el tudtam jönni.

Hétfő reggelre megjött a beígért eső. Elébb csak szemetelt, aztán már zuhogott. Vannak, akik túrázni jönnek, és semmi nem tántoríthatja el őket. Van, aki ismerkedni szeretne. És vannak, akik mindkettőért. Sokan meghátráltak. Hiába mondtam nekik a magyar közmondást:

-          Reggeli vendég nem maradós! De ha még is ott marad, három napig el sem megy.

És ez igaz a vendégre is, és a Kárpát-medence időjárására is. Mert a reggeli felhők könnyeit tízre, fél tizenegyre felszárítja az örök vándor ragyogása.

Most sem volt ez másként. Így a Tatabányáról jöttekkel kiegészülve a két csapat maradékával együtt a száraz fűre kifeküdve élveztük a márciusi nap melegét. Ettük a te nápolyidat, s az én görögdinnyémet. (Ezt csak azok értik, akik már túráztak velem.)

Voltak, akik veled dagasztották a sarat. De azok sem bánták meg, akik a Mária-szakadék mohos szikláinak átmászását választották. Pihenő a Vitány-várban, s a Szarvas-kút békájának körbe szeretgetése ugyan úgy hozzá tartozott a kiránduláshoz, mint a Zsigmond-kő szikláin csimpaszkodó hegymászók megnézése.

Végül az autókra várva kávéztunk, kapucsinóztunk, és csocsóztunk. Qutyát őriztünk és mókáztunk, mintha nem akarnánk tudomásul venni, hogy ezek már a búcsúzás percei…

Nem tudom mennyit adott vissza a szép napok hangulatából ez a néhány sor, de még egyszer köszönet érte! És ne feledd, jó dolog a béke, de máskor, máshol, másképp, játszunk újra együtt!