E r d é l y

-2011-

Kelemen –havasok

2. nap: Megérkezés Maroshévízre és indulás a Jézer –tóig

Hajnalban érkezik meg a vonatunk Maroshévízre, így pirkadatkor útnak indulunk. Tavaly szerencsénk volt és az állomáson találtunk taxit, ami elvitt minket a Monument kastély-ig, ahonnét gyalogosan és sokhelyütt stoppal mentünk a Jézer –tóhoz. Reméljük 2011. –ben is sikerül ily módon taxihoz jutnunk, mert ez majd félnapnyi járóföldet jelentene (9 km) a nemzetközi IC –hez azért esélyes, hogy megjelenik egy vagy több taxi is. Idén annyit okulunk a tavalyiból, hogy megpróbáljunk a Forrás –mezőig vitetni magunkat, mert eddig még járható az út és akkor már félúton lennék a Jézer –tóhoz.

A  Lomás-patak torkolatánál lévő helyet a környékbeli magyarok "Kastély" néven ismerik, mert itt állt az Urmánczy család svájci stílusú vadászkastélya. A kastély az 1920-, 1930-as években, Erdélyt felkeresõ, világot járt vadász elõkelõségek találkozóhelye volt, sajnos tüzérségi lövedék áldozata lett és elpusztult. Az eltérõtõl mindössze néhány száz méterre a Lomás partján épül egy új emeletes panzió, mely a tervek szerint 2004-re készült volna el. Az út mellett számos új ortodox fakereszt áll, amelyeket egyidejüleg helyeztek el a Forrás-mezõn lévő ortodox kolostorral. A Vajdáné-patak szádától indul ki a kék kereszt (a térképen 10-es útvonal, melyen mi is folytatjuk utunkat), mely a Büdös-patak völgyén a Bánffy-tengerszemig (Jézer-tó;) kalauzolja el a kitartó turistát.
  Az 1960-1970-es évekig keskenynyomtávú vasutak hálózták be a völgyeket, ilyen vasút volt a Kereszt-, Vajdáné-, Szekeres-, Malac (Purcel)-patakok völgyeiben, sõt a Lomáson is az Izvor (Forrás)-mezõig. Számos egykori vasútállomás nevét a környékbeli magyarok ma is ismerik: Tinosza, Gyulaháza állomások, valamint Tischler és Izvor (Forrás) õrházak. A kisvasútak felszámolása után épült meg a mai fakitermelõ úthálózat.

A Forrás –mezőn lévő kolostorban létezik szálláslehetőség, melyet azonban nem szándékozunk igénybe venni.

Forrás mezőtől a Jézer –tóig vezető út – itt fakitermelő teherautók még szoktak járni

Remélhetőleg kora délutánra a Jézer tóhoz érkezünk, ahol forrás is található. Nem messze tőle található a Salvamont védkunyhó, mely azonban nem lakott és le van zárva, így menedékül sem szolgálhat.

A Jézer –tó 1730 m magasságban fekszik a Rekettyés-tető (2021 m) csúcsa alatt. Vízfelülete 0,15 hektár, legnagyobb mélysége 5 m. Környéke védett, része a Kelemen-havasok Nemzeti Parknak. A tavat már Orbány Balázs is ismeri és Puturósza-tó néven említi a Székelyföld leírása című művében. 1940 és 1944 között Bánffy-tengerszemként említik az akkori térképek és leírások. Jégkorszaki eredetű tó, helyén egy végmoréna volt, az itt található kőzettörmelék eróziója során agyagos málladék keletkezett, ami vízzáró réteget képezve tette lehetővé a tó keletkezését.

Meleg időben ez tökéletes sátrazó helynek ígérkezik, remélhetőleg a nemzeti parki védettség miatt nem származik ebből hátrányunk. Mindenesetre tavaly azért találtunk szemetet a környéken, így érthető, ha védeni próbálják a területet, reméljük, hogy nem tőlünk. Itt még találkozhatunk emberekkel, mert terepjáróval vagy motorral többé-kevésbé járható az út és elvétve pásztorok is vannak néhány kilométerrel lejjebb az út menti legelőkön. A tűzrakást tavaly kihagytuk, de ha lehetőségünk lesz, idén ezt nem szalasztanám el.

Szintkülönbségek és az útvonal jellemzői:

22 km, 1080 m emelkedővel és 86 méter lejtővel

Átlagos meredekség 10 %

Max. meredekség fel: 15,6 %, le 9,6 %

Induló tengerszint feletti magasság: 739 m, érkezéskor pedig 1733 méteren táborozunk.

A szakasz videós útvonaltervét itt találjátok:

http://www.youtube.com/watch?v=d7BK24kcFKE

2010 –es képeink erről a szakaszról:

https://picasaweb.google.com/Megakrieger/ErdelyTerV20112Nap?feat=directlink

3. nap: A Jézer –tótól a Pietroszig és még egy picit tovább

A tótól meredeknek tetsző, de valójában egyáltalán nem vészes, szerpentinező úton juthatunk fel a Rekettyés tető 2021 méteres csúcsához közeli meteorológiai állomásig. Ide ugyancsak nem tervezzük a betérést, csupán alatta haladunk el. Az út itt is még ugyanaz a széles, de kevésbé járható kocsiút, melyen eddig jöttünk. Elméletileg a piros sáv jelzésen járunk már ekkor, de itt elég kuszák a jelzések, így érdemesebb az utat követnünk egészen a kénbányáig, ahol balra tér le a piros és kék sáv jelzés. A kék sáv egyes szakaszai a Mária Terézia útja nevet is viselik, ez néhol jó alternatívát jelent majd a későbbiekben, hiszen a piros sávval (amit azt hiszem errefele csíknak neveznek, hiszen a szabvány magyar jelzésektől eltér, a csík függőlegesen fut) párhuzamosan fut a hegycsúcsok oldalában.

A meteorológiai állomás után egy órányira találjuk az Üllőkő tetőt, mely nevét minden bizonnyal hatalmas lapos kőszikláiról kapta, melyek árnyékában tavaly sátraztunk. Itt jó lenne most is elidőzni, de erre nem tudom, mennyire lesz lehetőségünk, ha még a Pietroszt is meg akarjuk mászni.

Még egy kicsit térjünk vissza a kénbányához: „A Kelemen-havasok keleti felének központi részén, a hegység legmagasabb csúcsai által körülvéve, hatalmas sebhelyként éktelenkedik a kénbánya óriási piramisa. A bányát az 1960-as években kezdték építeni, valamint több tömbház is készült az itt dolgozó munkások számára. A termelés a 70-es években kezdődött el, a sárgásvörös színű hegycsúcsot nem csak kívülről tették tönkre, hanem elpusztítottak egy világviszonylatban is egyedülálló, soklabirintusos barlangrendszert, melyben látványos vasoxid sztalagmitok, kaolin képződmények voltak, valamint egy Csokoládé-palotának nevezett kéncseppkövekben gazdag termet is.

A bánya soha nem termelt nyereséget, ezért 1997-ben bezárták, az itt épült tömbházakban jelenleg senki nem lakik, teljesen kifosztották.

Esős időben a kénes hegyről lefolyó vizek a patakokba ömlenek, és a nagy savtartalmuk miatt minden élőlényt elpusztítanak. Tehát az ökológiai katasztrófa a bánya bezárása ellenére tovább folytatódik. A bánya területén, ahol se állat, se növény nincs, az ember úgy érezheti magát, mintha a holdon sétálna.”

Forrás: http://www.karpat-medence.hu/c.php?c=kelemen-havasok-kenbanya

Ott jártunkkor nem sokat láttunk belőle, mert erős szél sodorta felhőkben kellett megtennünk a kénbánya mellett elhaladó utat, így a mars béli tájból csupán a veszélyt jelző táblákat láttuk, remélem idén ezzel is több szerencsénk lesz. Reménykedem néhány kéndarab begyűjtésében is, bár tudom, hogy ere nem sok esélyem lesz.

Még mielőtt nekivágnánk a Pietrosznak utunk alacsonyabb szintre ereszkedik, mint ahol indulásunkkor a Jézer –tónál voltunk, de sajnos ezen az úton a legcélszerűbb haladnunk. A szintet a kénbánya után hamar visszanyerjük, mert hirtelen emelkedni kezd az út. Innéttől a piros csíkon haladunk egyenesen fel a gerincre először a Magyar Negoj 2081 méteres csúcsára, aztán a Pietrosz (Nagy – Köves) 2100 méteres csúcsára, mely a Kelemen –havasok legmagasabb pontja is egyben.

Először még zárt boróka fenyvesben haladunk, ami 2010 –es túránk idején csurom vizes volt és ha a szitáló ködtől még nem is lettünk volna nedvesek, a vizes borókák érintését nem kerülhettük el, így teljesen átázva értünk a hosszú, borókás utat követő sziklatörmelékes, néhol 45 fokos meredekséget is meghaladó, bazalt törmelékkel borított útra,  mely a Nagy – Kövesre vitt bennünket.

Eztán már gerinctúra jellegű az út, jelzés csak itt-ott található, de azért könnyű követni és folyamatosan tudunk haladni, nem veszítünk időt a tájékozódással.

A gerinc képezte Nagy Magyarország keleti határának egy szakaszát Moldova felé, jelenleg Maros megye és Suceava határa húzódik itt. A háború emlékét őrzi az út mentén sok-sok kilométeren húzódó lövészárok –rendszer maradványa, ami a gerincen végig követhető, de utunk során a völgyekbe letérve számtalanszor találkozunk még a nyomokban megmaradt lövészárkokkal, fedezékekkel. Minden bizonnyal remekül védhető terület volt ez a gerinc, de emberfeletti teljesítmény lehetett kiásni a magyar honvédeknek és munkaszolgálatosoknak ezeket a máig meglévő árkokat a kemény sziklába.

A Pietrosz tetején egy hatalmas fém kereszt áll, melytől nem messze egy üveg pálinkát rejtettünk el. Remélem még rátalálunk.

A csúcs után folytatjuk  a gerinctúrát, lassan leereszkedünk egy kis borókával benőtt tisztásra a gerinc déli oldalában, ahol letáborozhatunk.

Fontos, hogy víznyerési lehetőség legutóbb a Jézer –tónál adódott, ezért indulás előtt még célszerű alaposan vizet vételezni, hiszen még a következő napon is bizonytalan, hogy találunk-e vizet. Tavaly a Ruszka tető alatt találtunk egy forrást (itt a 4. napon reggel haladunk el), de ennek megléte is bizonytalan, hiszen tavaly csapadékos időszakban tettük meg az utat. Legrosszabb esetben letérünk az útról és keresünk vizet az északi oldalon, vagy a kék kereszten letérünk a Kis- Tiha patakhoz, de ezzel veszítünk fél napot. Akárhogy is, a Beszterce ostroma előtt még mindenképpen vételezünk vizet!

Szintkülönbségek és az útvonal jellemzői:

12 km, 722 m emelkedővel és 430 méter lejtővel

Max. meredekség  fel: 47,4 %, le: 25,8 %

Induló tengerszint feletti magasság: 1739 m, érkezéskor pedig 1900 m körül táborozunk, de előtte érintjük a 2100 méter magas Pietroszt, mely a Nagy –Köves névre is hallgat.

A szakasz videós útvonaltervét itt találjátok:

http://www.youtube.com/watch?v=w27NIIkcsYk

2010 –es képeink erről a szakaszról:

https://picasaweb.google.com/Megakrieger/ErdelyTerV20113Nap#

folyt. köv. ha lesz rá igény! (még kb. 6 nap van vissza)

egyben az egész út:

http://www.youtube.com/watch?v=0YcBnjJCumg

Címkék: Erdély Kelemen -havasok Természetjárás Jézer -tő Pietrosz Nagy -Köve