Nem vagyok irkálós típus, konkrétan ez az első blogom, nem tudom milyen lesz.

A hétvégére a barátnőmmel, Timivel terveztünk valami kis könnyű túrát, mikor megláttam Megyula kiírását vadlesre. Épp mostanában olvastuk egy blogját és kedvet kaptunk hozzá.

Levélváltás, gyors telefon és már meg is volt beszélve vasárnapra. Reggel a HÉV-en reggeliztünk, mire leszálltunk Gödöllőn, Megyula és Pisti már ott voltak. Jelzett ösvényen indultunk, de hamarosan letértünk először egy jelzetlen ösvényen majd vadcsapáson mentünk. Nem vagyok nagy túrázó, de egy kilométer után már fogalmam sem volt hol is lehetünk. Megyula a vezetőnk jól ismeri ezt a részt, de az erdő nekünk mindenhol egyforma volt Már ezen a szakaszon megtanította nekünk, hogyan kell csendben haladni a hóban és azt is, ha már nem lesz hó, hogyan kell. A kamáslit levetette velünk, mert súrlódik és ekkora hóban, nem kell. (igaza lett) Egy helyen nem mentem mögötte és beszakadtam egy dagonyába, de csak a bakim lett vizes. A dagonya olyan vízes pocsolya amit a vaddisznók túrnak maguknak. Egy nyiladéknál lassítottunk, mert vezetőnk mondta, hogy állatok lehetnek. Valóban legalább 15-20 szarvastehén legelészett a kitett szénából. Óvatosan próbáltunk közelebb lopózni és fotózni. 30-40méterre sikerült, mikor észrevettek és elszaladtak, de addigra már eleget gyönyörködtünk bennük.

Ismét az erdőben mentünk tovább járatlan helyeken, egy helyen őzeket láttunk, de messze voltak, azután egy gyönyörű nagylapátú bika vágott át előttünk. Elérkeztünk vezetőnk egyik kedvenc helyéhez itt mi ebédeltünk ő pedig félrevonult fürödni és meditálni. -3 fok volt kb. Egész nap egy pólóban volt, csak akkor vette fel a kabátját mikor megálltunk néha pihenni. Még a gondolatától is kiráz a hideg.

Továbbindulva talán 200 méterre ismét egy bikát láttunk, de kisebbet, mint az előző.

Meredek emelkedők jöttek, a muflonos rész felé vettük az irányt. Muflonokat nem láttunk, de egy emelkedő tetejére érve vezetőnk megfogta a vállam. Ekkor már én is láttam egy nagy fejet a hóban, két legalább 15 centis sarló alakú agyar lógott ki kétoldalt a szájából. Felemelkedett és nézett minket, még 10 méterre sem volt. Vadasparkban és állatkertben már sokszor láttam vaddisznót, de ekkorát még soha. Szürke szine volt nem fekete és még tíz méterre sem volt. Annyira megdöbbentő volt a látvány, hogy csak álltunk és eszünkbe sem jutott a fényképezőgép. Gyula elővette az övét, de ahogy felemelte elindult a disznó és ekkor vettük észre a mögötte lévő másikat. Ez is nagy volt, de fekete és kisebb volt az agyara. Elügettek mire beállítottam a gépet, már csak az erdőt fényképeztem. Timi falfehér volt és még két perc múlva is remegett. Nagyon megijedt, Gyula hiába mondta, hogy nem veszélyesek, mert ilyenkor csak a malackákat védelmező koca az. Szerinte az lett volna meleg helyzet ha kocát találunk, de azok most a sűrű bozótosban vannak elbújva mert ellési időszak van. Most már tudom, miért ásnak a földbe dagonyázó helyet. Odamentünk és Gyula megmutatta milyen meleg és puha a föld ahonnét épp most keltek fel. Elindultunk és csak később jutott eszembe hogy lefotózhattam volna a dagonyát. Fogalmam sincs hogy  tájékozódik vezetőnk az erdőben térkép és tájoló nélkül, de látszólag céltalanul kanyarogva mindig odaértünk az előre jelzett pontra. Most a Sírkúti-forráshoz értünk. Ez nem egy szokványos forrás hanem csak egy vízgyűjtő szerűség. Innen egy darabon egy jelzetlen úton mentünk, majd ismét be az erdőbe, de arra sem voltak muflonok , így elindultunk az autó felé. Útközben még egy helyen láttunk vaddisznókat, de mesze voltak később egy őzbakot is láttunk majdnem a pihenőnél. Gyula szerint ez volt Erzsébet királyné kedvenc pihenőhelye. Szerinte az ott lévő néhány vastag öreg fa már akkor is ott volt, mert legalább 2-300 évesek lehetnek. Innen a kéken mentünk az autóig.

Hazafelé Timivel megegyeztünk, hogy máskor is elmegyünk vadlesre, mert ijesztő volt, de sokkal jobb, érdekesebb, mint a vadaspark. Már azt is kiheverte, hogy vezetőnk egyszer csak eltűnt azután hangosan csörtetve, röfögve felénk rohant a lejtőn. Ez nem volt szép tőled Megyula, mert még én is megijedtem. Pisti meg röhögött, mert már ismerte ezt a trükköt.

Az arcunk kicsit kipirult az erős napsütéstől és a hidegtől, de más bajunk nem lett csak elfáradtunk. Nagyon jól éreztük magunkat!

Címkék: Vaddisznó Gyalogtúra