A Gargaló (Radnai-havasok)

Mára eredetileg a Radnai-havasok teteje,  a 2303 méter magas Nagypietrosz volt betervezve. Ha Borsa-füreden sikerül szállást szerezni oda is mentünk volna. Besztercéről azonban több mint két órás buszozással érjük el a hegyet és vissza sem rövidebb. A hosszú túra ma a 2160 méteres Gargalóra megy. A középcsoport a hatalmas Zanaoga-vízesést nézi meg s a pásztorokhoz látogat el. Akik a buszban maradnak, Felsővisót és Borsafüredet járják körbe, délután pedig a völgy alján kirándulnak. Mindhárom társaságnak van megfelelő vezetője, rám ma nincs szükség. Nem tudom, kikhez csatlakozzam. Olyan, mint amikor a hóhért akasztják, mert mind a három program egyformán csábító. Végül a hosszú túrát választom.

         A buszból a Borgói-hágóban (románul Prislop) szállunk ki. Északra a Máramarosi-havasok előhegyei magasodnak, délre a Radnai. A távoli gerincen markáns csúcs rajzolódik az égre, úti célunk a Gargaló. a második bécsi döntés után, mikor a németek visszacsatolták Észak-Erdélyt, épült a széles hadiút, melyen elindulunk. Pásztorkunyhókat mellőzünk, fenyveseket hagyunk magunk mögött. Az egyre emelkedő szerpentint átvágva jutunk magasabbra. Jobbra, az oldalban hatalmas barlang szája nyílik. Az alatta lévő völgyben van valahol a vízesés is.

         Egy órája vagyunk úton. Szemben a völgyfőben források fakadnak, ott fogunk megállni pihenni. A víz csak néhány száz métert folyik a felszínen, aztán a kövek között elszivárog, s búvó patakként folytatja útját a mélyben. Az esővíz szénsav tartalma oldja a mészkövet, s egyre nagyobb járatot alakít ki a kőzetben. Öt-tíz méter átmérőjű felszíni beszakadások jelzik merre halad a láthatatlan meder. Előttünk hat méter átmérőjű, lefelé táguló, 8-10 méter mély gödör tátong. Hóolvadáskor, alig pár hete nyílhatott itt meg a föld. A patak eltűnésének irányában még további öt ilyen beszakadás helye látszik a felszínen. Gyorsan dolgozik itt a víz, a növényzet mutatja, hogy a legkorábbi sem lehet 40-50 évnél régebbi. Mögöttünk kőhajításnyira egy esztena alapjai láthatók. A derék oláh pásztorok látva a közelgő végzetet, sietve elbontották, mentve a menthetőt. Mielőtt a föld feneketlen gyomra elnyeli kalyibájukat. A szomszéd völgyecskében csobogó patak árkán látni az eredményt, az is ilyen beszakadásokból jött létre.

         Az ösvény innen jobbra, a nyeregbe kapaszkodik. Mi tartva eddigi irányunkat, a gyalogfenyők és rózsaszín virágú keserű füvek között szerpentinezünk fel a gerincre. Csak Balogh István megy az úton. Átkiabálok neki, de már nem hallja. Aztán mégis erre fordul, kelletlenül közeledik. Én is felé veszem az irányt. Ő a Pietroszra szeretett volna felmenni. Az eredeti túratervben ez volt. Ezért jött velünk Erdélybe! Azt mondja: - megpróbál a gerincen elmenni oda, s majd a busznál találkozunk. Igaza volt Tahy Áginak: Nehéz ember... De bele való srác! Ha nem kell másokhoz alkalmazkodnia, sokkal nagyobb utat tud bejárni. Mégis kétlem, hogy a közel tíz órás utat négy és fél óra alatt lefussa. Mindegy. Nem bilincselhetem a buszhoz, de negyven ember sem fog az Ő rigolyáihoz alkalmazkodni. Tudja már Ő is, hogy nem várunk rá. Megegyezett Katával, ha nem ér vissza, a cuccát holnap vigyük át Szatmárba. Aztán majd Ő is valahogy odajön. Órája, térképe, tájolója van. Többet nem tehetünk érte.

         A többiekhez visszatérve folytatjuk utunkat. Később Borika marad le. Nem szokta a cigány a szántást! Ez az emelkedő erős volt Neki. A zsákokat nála hagyjuk, s megkönnyebbülve megyünk fel a csúcsra. Feljebb három tereplépcsőt keresztezünk. Mikor a sóderdomb alját ellapátolják, a kavics megcsúszik. Úgy suvadt le a hegyoldal is a beszakadt barlangok helyére. Ezek a gigantikus földcsuszamlások hozták létre a hegyes csúcs piramisát.

         Kicsit időzünk a tetőn, aztán visszatérünk Borikához és zsákjainkhoz. A sziklabordák árkaiban tovább megmaradt a hó. Jó három héttel megkésve itt csak most bontja liláspiros virágait a rozsdás havasszépe (Rododendron ferrugineum). Szedek belőle egy csokorra valót. Házigazdánk, Krammer Tamás Zsuzsó lánya ma tizennyolc éves, s én  - az üres panel lakásból átköltözve - éppen az Ő szobáját bitorlom. Hazafelé a buszon kötök majd Neki egy szép koszorút. A gyönyörű, hullámos, barna hajú lány most érettségizik. Úgy döntött, utána szerzetes rendbe lép. Az elesett emberek gyámolításának szenteli életét. Áldja meg az Isten elhatározását!

         A nyeregbe visszatérve egy csobánnal találkozunk. Szürke lovát csikaja kíséri. A Sophyanae cigarettáért románul hálálkodik. Nem értjük egymás nyelvét, kézzel-lábbal még is jól elbeszélgetünk. Kedves, barátságos hegyi ember. Itt a havason van, hogy hetekig csak a birkák, a lova, no meg a kutyák a társai. Örömét, bánatát csak a tilinkóba fújva tudja elmondani a szélnek, mely a tengerszem vizét fodrozza. Mi is odaigyekszünk most. Annak partján ebédelünk. A hegyi tóban megmártózva néhányat tempózok. A kristálytiszta vízben alattam 4-5 méterre pisztrángok siklanak. Alig várom, hogy a jeges vízből a túlparton kikapaszkodhassak. A parton a borókák tövén narancssárga virág nyílik, a geum. A rózsafélék családjába tartozó növény magyar neve: gyömbér. Ennek gyökeréből csinálják a Kanada Dry üdítőt. Melegen süt a nap, hamar megszáradok. Azután én is harapok valamint, kicsit napozunk, s visszaindulunk.

         Nagy, lapos térségeket keresztezünk. Felülről azt hittem ezek is feltöltődött tómedrek, de ez más. Egy hónapja itt még állt a víz. Hóolvadás, vagy nagyobb nyári zápor után nem győzik a nyelők, s a piszkos lé nagy, lapos tócsában áll meg. A pásztorok, mint később Borsán megtudtam, a sziklarepedésekben gargarizáló hang kíséretében eltűnő olvadék, hangjáról nevezték el a hegyet. Lejjebb ereszkedve jutunk a vízesés felső végénél lévő karámhoz. Az ütött kopott viskó előtt ágasfára akasztva szikkadnak a gomolyák. Lajosék már jártak itt. A zuhatag mellett nem lehet lejutni. Jobbra, a függőleges falakat nagy ívben megkerülve meredek fűlejtőkön ereszkedünk völgy irányba. Gyönyörű a több ágon zubogva aláeső, sziklákon szétporladó víztömeg. Sokan feljönnek ide Borsáról. Széles, jól taposott út vezet a faluba. Éppen időre érkezünk. Lajosék már itt vannak, csak István hiányzik. Mire beszállunk 17,20. Indulnunk kell. Nyolc órára érünk haza, s még be is kell pakolni. Gyönyörű időnk volt, szépen búcsúzott tőlünk a havas. Csak Kata orrol rám, hogy nem vártunk tovább.

         Másnap haza indultunk. Megálltunk Koltón, majd Nagybányán az Öreg tornyot néztük meg. A keskeny utcában tovább indulva ki jön a busszal szembe? Természetesen Balogh Pista barátunk. Tegnap két faluval arrább jött le a hegyről. A buszmegállóban többed magával állva látott minket, azt hitte mi is látjuk, így csak akkor kezdett integetni, mikor elhúztunk mellette. Borsán összeismerkedett néhány bányásszal. Ősszel kijön majd hozzájuk, s leviszik a rézbányába. Újra együtt a csapat, mindenki elégedett...

Címkék: Radnai-havasok Gargalló Borsafüred