A kakastaréj (Gutin-hg.)
Alig pitymallik, talpon vagyok. Ilyenkor van időm naplót írni. A keleti ég bárányfelhőit narancssárgára színezi a kelő nap sugara. Az ablak alatti akác ágán vadgerle turbékol. Szatmárnémetiben, a Magyar Gimnázium Kollégiumában vagyunk. Szádvári Laci, az autóbusz vezetője már a fürdőben borotválkozik. Lassan a többiek és ébredeznek.
Reggelire házi pástétomot, kenyeret, vajat, áfonyalekvárt, kapunk menta teával. A kosárból mindenki elveszi az ebédre készített hideg csomagot. A jó másfél órás buszozás alatt van még idő pihenni. Tegnap későn feküdtünk. Dukrét Lajos barátom, a Háromszéki Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, erdélyi kirándulásaim fáradhatatlan szervezője, lelkiismeretes pontossággal vezetett minket végig a város nevezetességein.
A Gutin-hegységen át Máramarosszigetre vezető főúton a Pintye-tetőre igyekszünk. A sétaprogram délelőtt Nagybánya nevezetességeivel ismerkedik, majd a Bódi-tavat körbejárva, málnázgatva várják a túrázók érkezését. A középtúra a Kő-gerinchez megy. A nehéztúra is oda, de mi a főcsúcsra is kimegyünk, s hosszabb utat járva be térünk vissza a tóhoz.
Párás időben szállunk le. Az idős bükkösben ritkásan szemetel a köd. Ma, dr. Kovács Csaba magas, szőke, utolsó éves állatorvostan hallgató, a szatmári EKE túravezetője kalauzol minket. Előre küldöm. Egyenletes, nyugodt tempót diktál. Lajos a sereghajtó. Lassan kialakul az élboly. Tíz perc múlva, az erdőből kiérve az Ökrös-tisztáson állunk meg szerelvényt igazítani.
A széles völgy túloldalán idelátszik a turistaház és a meddőhányók felett a mesterséges tó. Délután ott fog várni a busz. Ahogy Lajos megjön, népszámlálást tartunk, s a hosszútúra tizennégy fővel tovább indul. Elébb szittyós marhalegelőn, majd széles dózer járta úton haladunk. A távolban, mint növényevő ősállat redős zápfoga, az égre rajzolódik a függőleges elválású andezit gerinc.
Egy óra múlva magányos bükkfák alatt fakadó forrásnál ülünk le pihenni. A völgyben fehér felhők gomolyognak. Alattunk pár száz éve még nagy, lapos tengerszemek voltak. Azóta a patak hordaléka feltöltötte. Az üde fű között nefelejcs, zergeboglár, vitézvére: a havasi rét sok színű virága pompázik.
Meredek kaptató következik. Fenyővel elegyes szálerdőben érünk a taréj alá. A nyeregben fiatal pár sátrazik. Tőlük tudjuk, hogy egy órája még nyirkos, hideg párában voltak. Az ember éjjel vagy alszik, vagy fázik. A lány nyakig bugyolálva most kezd kiengedni. A gerincen viharos szél fogad. Gyors öltözködés. az ide két kilométerre lévő főcsúcsra, a harmatos borókáson keresztül egyébként is tanácsos a hosszúnadrág.
A taréj s a gerinc egy hajdanvolt hasadék vulkán maradéka. Nagyapám testvérbátyja, Szádeczky Gyula, a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem geológus professzora, a mult század tízes éveiben érdekes teóriával állt elő. Azt állította, hogy az afrikai Nagy-tavak mentén a Vörös-tengeren át egy törésvonal húzódik, mely az Égei-tengeren és Albánián keresztül egészen az Észak-Erdélyi hegyekig tart. Az itteni utó vulkáni működésnek köszönhető a Radnai-, Kelemen- és Görgényi-havasok, a Hargita, valamint a Háromszéki-medence vidékén nagy számban tálható borvíz források, mofetták, kén kigőzölgések és a Kovásznai Pokolsár széndioxidos bugyogója. A korabeli tudományos világ kétkedve fogadta elgondolását, de senki sem tudta megcáfolni. Ma, amikor a mélytengeri árkok kutatásával, a kontinensek vándorlásán keresztül megalkották a lemeztektonika elméletét, láthatjuk milyen igaza volt Gyula bácsinak. Az Ő munkájában olvastam először a Kakastaréjról. A föld itt szétnyílt, s közel három kilométer hosszú hasadékon egymástól 50-120 méterre számos kürtőn tört a felszínre a híg láva. Amikor működött olyan lehetett, mint Izland déli partjain a 2-300 évente kitörő Laki-hasadék.
A pásztorok nagy területen kiirtották a borókát, elcsúfítva a hegyoldalt, hogy a nyájnak több legelő jusson. Félő, hogy a meredek oldalt kikezdi az erózió, mielőtt a gyep megerősödne.
A főcsúcs nem annyira látványos. Az alacsony szikla letörés északi oldalán néhány törpe éger bokor tengődik. Innen nézve a gerinc tényleg olyan, mint egy kakas. A közelebbi tornyok a csőre, a hátsó sziklaél a taréja, s a borókásban lévő kerek tisztás a szeme. Folyamatosan javul az idő. A hegyhát végén a Három Apostol sziklacsoporthoz már csak Balog Pista megy át. Mi inkább a kitett gerincet járjuk végig.
Egy hasadékon felmászva az első toronyra, leugrunk az alatta lévő csorbába. Néhol négykézláb, másutt felegyenesedve asztal nagyságú tömbökbe kapaszkodva érünk ki az alig fél méter széles elkeskenyedő élre. Alattunk 60-70 méteres falak. Gyönyörű sziklavilág. Érdemes lenne egyszer pár napot rászánva kötélbiztosítással becsavarogni.
Fogytán az időnk. Gyors ütemben ereszkedünk vissza. Az erdőn átvágva, a széles dózer út kanyarulatait lerövidítve, a geológiai feltárásokon keresztül toronyiránt megyünk célunk felé.
A tavat már nem tudjuk megnézni, bár kedvünk sincs nagyon hozzá. A parton, mint a sózott heringek nyüzsög a sok kiránduló. Messze környéken ez az egyetlen fürdésre alkalmas vízfelület. Koppanásra érkezünk, de még jó fél órát várunk mire Lajos is összetrombitálja a többieket.
17.30-kor indulunk haza. Balog úr még sehol. Két éve egyik erdélyi túrámat Tahy Ági vezette le helyettem. Pistát utólag így jellemezte: - Problémás ember. Mindég máshová akar menni, mint a többi. Ha elviszed valahová, sok bajod lesz vele. - Nekem ugyan nem! - válaszoltam. Mindenki megkapja előre a gépelt programot, ha valaki külön utakon jár, tudja, hol alszunk. Ha nem jön velünk, az Ő dolga hogyan jut oda. Mikor a főcsúcson elváltunk, figyelmeztettem azért, hogy egyetlen percet sem fogok rá várni.
A szerpentinen lefelé menet a második kanyarban szembetalálkoztunk vele. Egyáltalán nem volt kétségbe- esve. Barátnője is fellélegzett. Ez így jó. Megvártuk, de azért Ő is tudja, máskor mihez tartsa magát.
Ha Laci kicsit belehúz, talán még hazaérünk vacsorára. Holnap, sok néznivalóval megtűzdelt hosszú, fárasztó utunk lesz. Átköltözünk Besztercére.
Címkék: A Kakastarély Gutin-hg