Nem jártunk még a Holdvirág-ároknál, bármilyen szégyen is. Egy Ferenc Jóska korabeli térképpel indultunk el az Anna-völgyből. A tervünk az volt, hogy Dél felől kerüljük a hegyet és úgy jutunk a Holdvirág-árok alsó részéhez, majd azon felmegyünk és eljutunk a Lajosforráshoz. Ha még világos van az erdőben, ha már gyanús hogy sötét lesz, az autóúton jutunk vissza a kocsihoz. Ehhez képes az történt, hogy a zöld jelzésen felmentünk majdnem a Kőhegyi menedékházhoz, majd ahol a kis oltár van elindultunk lefele és egy egyre mélyebb vízmosásban haladva lejutottunk a Pomázi kiskertek közé. Itt amennyire lehetett nyugati irányban haladtunk és kerülve a Kő-hegyet elértük a zöld jelzést. Mivel azt hittük, hogy lejjebb vagyunk, elindultunk a jelzésen felfel, bízva abban, hogy a Csikóvár felé még el tudunk térni. Hát nem, mert feljutottunk a Petőfi pihenőhöz. Itt legalább megtudtuk, hogy pontosan hol vagyunk. Utána elmentünk a Kőhegyi menedékházhoz, ahol mint mindig, kedves fogadtatásban és meleg levesben volt részünk. Úgy döntöttünk, hogy a Holdvirág-árkot legközelebb Csobánka felől fogjuk megtámadni.
Végül egy jót sétáltunk és nagyon jól éreztük magunkat. A Petőfi pihenő kárpótolta a Holdvirág-árok hiányát.
Régóta gondolkozom azon, hogy miért változtatják meg nálunk a túristajelzéseket? Miért van az, hogy más országokban csak egy jel van?
Címkék: Pilis Kő-hegy Petőfi-pihenő