„Szívünk csücske Zala” honismereti kirándulás sorozat

2. program

2010.12.04. Mikulás túra  Dél-Zala legmagasabb pontjára. Táv: 9 km

Csodálatosan szikrázó napsütésben gyülekeztek a mindenre elszánt Mikulás-tanoncok  Bocska településen. Az előző napi havazás  miatt kevesebben várták a Mikulást a kálvária alatti játszótéren, mint ahogy azt az előzetes jelentkezések mutatták. A Mikulás némi késéssel érkezett a találkozóra, mivel rénszarvasait és szánkóját a Magyarszerdahelyi Régi Csárda és Panzió parkolójában hagyta, ahol a kedves  vendéglősök némi bársonyos pálinkával traktálták.  A bocskai találkozó után a Mikulás egy csekély ajándékkal kedveskedett a résztvevőknek, akik egy két karácsonyi és Mikulás vers foszlánnyal köszönték meg a szaloncukrokat.

Gyönyörű kék ég alatt indultunk el. Felkapaszkodtunk a település templomához. Sajnos a párás messzeség miatt nem sokat láttunk, az amúgy megkapó panorámából. A templomtól nyugat felé kanyarodtunk, áthaladtunk a vidáman csobogó Kürtös-patak hídján és megkezdtük a kapaszkodást Dél-Zala legmagasabb pontjára, a 338 méter magas Várdombra.  A deszicsi településrész elhagyása után elfogyott a lábunk alól a hókotrók által járhatóvá tett út. Kint találtuk magunkat az érintetlen természetben. Ahogy egyre feljebb értünk, úgy nőtt a friss hóréteg vastagsága. Egy helyen leástunk az út burkolatáig és ott 35 cm volt a hó vastagsága. Libasorban haladtunk, elől a Mikulás törte az utat és többiek próbáltak a lábnyomában haladni. Gyakran megálltunk, hogy kifújjuk magunkat, miközben szomjasan szívtuk magunkba a mesebeli havas erdő képét. Egy útkanyarban őzikét riasztottunk el az útról, miközben az utat övező bokrokon és fákon cinkék zajongtak.

10 óra után értük el a Várdomb tetőt, ahol a 70-es, 80-as években lokátor állomás üzemelt. Ma már csak a mérő autók beton silói láthatók a területen, valamint a dombtetejére épített lokátor állás  mesterséges  halma. Katonai térképeken a Várdomb tető magassága 343 méter, ami mutatja. hogy a lokátor állás  magassága 5 méter. Sajnos a legmagasabb pontról sincs kilátás a környékre, mivel a környező erdők takarják a kilátást. Jó lehetőség lenne ide egy magas kilátót építeni, ami megfelelő turisztikai vonzereje lehetne a környéknek. Az uzsonna elfogyasztása után megkezdtük az ereszkedést a Várdombról a sárga kereszt turista jelzés irányába. Rövid baktatás után már lent is voltunk a jelzésen. Ha jobbra fordulnánk, akkor néhány km megtétele után az Oltárci vadászházhoz érhetnénk, de mi balra fordultunk  a csodálatos téli erdőben és megindultunk a Szerdahelyi szőlőhegy irányába. Sajnos nehezen haladtunk, mivel a fakitermelés miatt teljesen tönkre mentek az utak. A vastag hótakaró alatt néha bokáig süllyedtünk a sárba. A mély keréknyomokat folyamatosan kerülgetni kellett, de ennek ellenére hamarosan a Borsos tanya kerítéssel védett körtéséhez értünk. Gyönyörű öreg szelídgesztenye fák között haladtunk a még mindig szűz hóban. Egy kisebb kaptató után megpillantottuk az alattunk húzódó a Principális-csatorna völgyét. A párás levegőben a völgy túlsó oldalán felsejlett az Újudvari TV torony 200 méter magas sziluettje. A Szerdahelyi hegyi kápolnánál  fényképezkedtünk egyet, és a mély horhosban vezető úton leereszkedtünk a 74-es út mellet álló Régi csárdához. A csárda valóan régi, mivel a csárda épülete az 1830-as években épült. Érdekessége, hogy a Belga Királyság építtette a Nagykanizsára vezető posta úton. A posta kocsik itt tudtak lovakat váltani. A csárda épületének az alsó szintje az eredeti állapotban lett helyre állítva, míg a tetőtérben és az északi új épületben egy 30 férőhelyes panzió üzemel. A kényelemről a szépen berendezett szobák a házias ízeket biztosító konyha és a szauna biztosítja .A csárda szolgáltatásairól érdeklődni lehet a s.bartyik@gmail.com e-mail címen, vagy a 30/335-16-09-es telefonszámon. A csárda előtt még készült néhány csoportkép az itt pihenő rénszarvasunkkal. A hangulatosan berendezett étteremben még magunkhoz szólítottunk egy kis bársonyos pálinkát és néhány kávét. Miután cipőinkről és ruhánkról leolvasztottuk a havat a duruzsoló kandalló előtt búcsút vettünk egymástól és vendéglátóinktól.

Bátran kijelenthetjük, hogy az idei túraszezon legszebb kirándulásán vagyunk túl.  A mesés havas erdő, a szikrázóan fehér táj,  a gyönyörű kék ég, valamint a friss hóban történt gyaloglás miatt fellépő izomláz miatt még sokáig emlékezni fogunk erre a szép napra.

Címkék: Magyarszerdahely Régi Csárda Bocska Várdomb338m Téli Kirándulás Mik