A 2016-os évemet egy pádisi hótalpazással kezdtem és idén sem tettem ezt másként. Na jó, idei első túrámnak becsúszott egy Miskolc környéki séta a havas Bükkben, de az inkább volt látványos, mintsem nehéz. Nade arról egy másik bejegyzésben teszek majd említést.

A hótalpazással nem igazán tudom, hogy mivé legyek: szeressem, hidegen hagyjon, vagy esetleg egyenesen utáljam. A nagy hóban kifejezetten mókásna... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A második túranapon a századik születésnapját idén ünneplő Alpenverenisteignek vágunk neki. A Hoyo mellett ez a Rax legrégibb útja. Nincs agyonbiztosítva, mégis viszonylag könnyű vonalvezetése, gyönyörű és látványos fekvése, ugyanakkor izgalmas szakaszai miatt nagyon szeretek ügyesebb kezdő csoportot idehozni. Aki ezen túljut, az már jó eséllyel vasaló marad. (Főleg most, hogy másnap kapnak egy még ennél is látványosabb utat – de pssszt! Ez még titok!)... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A szobám egy romhalmaz. Mindenütt izzadt pólók, büdös zoknik, és már a nadrág is megáll a sarokban, ha letámasztom oda. Vagy magától elmegy odáig... Most azt gondoljátok, hogy panaszkodom, pedig dehogy! Épp ellenkezőleg: dicsekszem! Az imént értem haza Raxisztánból, ahol az elmúlt mesebeli három éjjelt és nappalt töltöttem a Csellengéssel, hogy egy fantasztikus társaságot fölvigyek a Schneebergre, majd klettersteigesdit játsszam velük a Rax meredélyei közöt... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Schneeberg

Ébredés . Sokadszor, de most már tényleg meg is kellene mozdulni. Odébb teszem a fejem, mintha égne a bőr a tarkómon. Emelem a takarót a karommal, de majd leszakad. Rámarkolok a csücskére, na az ám a gyönyör! Húznám fel a térdem, fordulok, és ez már tényleg nem megy hangos nyögések nélkül. Kis idő és tisztul az agyam, ja persze, csak túrázni voltam tegnap, és a tünetek alapján úgy 4 napon belül gyógyulok.A gonosz szalonna a tegnapi durva b... Még több

11 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Tavaly már egyszer nekivágtunk a Schneeberg-nek, amiről Schneeberg-i kaland néven meg is emlékeztem. Idén felszerelés és tapasztalat ügyében is felkészültebben néztünk szembe a céllal, de még így is enyhén (szólva) felkészületlennek bizonyultunk, ami a felszerelést illeti. Ne is menjünk messzebb Judit jégcsákányának hiányánál.
A hosszú hétvége második kirándulását 10 óra körül kezdtük el... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez