Még sötét van, amikor elindulok otthonról. A villamosró​l lesz​á​llva azonban a felkel​ő​ nap első sugarai már vegigsimítanak a h​á​ztet​ő​k​ö​n, vidám narancsv​ö​r​ö​sre laz​ú​rozva őket. Vidám vagyok én is: m​á​sz​ó​nap a mai. Talán az utolsó a vizsga előtt. Elszaladt ez a másfél hónap... Egy hét múlva már kezünkben a papír az oktatói szam​á​rletra első foká​ró​l​.​ Épp a kölcsönk... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Már régóta megvan a lányom könyvtárában, mégis csak most olvasom Tenzing Norgay önéletleírását, amelyet 1955-ben adtak ki Londonban Man of Everest címmel. Nálunk 1963-ban jelent meg a Gondolat kiadónál, a Himalája fia címen. Külön érdekessége hogy fodítója az a Sarkadi Imre, aki 1961-ben 39 évesen, tisztázatlan körülmények közt húnyt el - a fordítást sem fejezhette be...

A könyvben megdöbbenve olvastam a következő mondatokat: "Különös dolog ez, e... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Nulladik bekezdésként szeretném ezt a beszámolót a Szüleimnek ajánlani. Anyukámnak azért, mert mindig aggódik értem, amikor az ostoba külföldi túrákat - most éppen a Mont Blanc-t - a fejembe veszem. Látod, Anya, azért edzünk rá rendesen, és mint nemsokára olvashatod, csak kicsit vagyok felelőtlen. Apukámnak pedig azért, mert gyerekkorában ő is ilyenekkel boldogította a szüleit (t. i. barlangászott és sziklát mászott a Bükkben - nem is akárhogy! Még fe... Még több

1 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

De hol van az a Mát? Ha a hollót meg a követ egymás mellé rakod, már jó helyen keresgélsz. De vigyázz, az első gondolatod nem helyes! Ne a helységnévtáblákat nézd, hanem a domborzatra vonatkozó feliratokat.
Gyuri hívott föl valamelyik nap, hogy a Bakancsos névre hallgató baráti társaság, túraklub, gittegylet vagy bármi más egy mátrai kiruccanást tervez a hétvégén. A célpont a Hollókő nevű sziklafal, hogy lehessen mászni. Ott aztán lehet várromokat kere... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez