Már régóta megvan a lányom könyvtárában, mégis csak most olvasom Tenzing Norgay önéletleírását, amelyet 1955-ben adtak ki Londonban Man of Everest címmel. Nálunk 1963-ban jelent meg a Gondolat kiadónál, a Himalája fia címen. Külön érdekessége hogy fodítója az a Sarkadi Imre, aki 1961-ben 39 évesen, tisztázatlan körülmények közt húnyt el - a fordítást sem fejezhette be...

A könyvben megdöbbenve olvastam a következő mondatokat: "Különös dolog ez, e... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Állok a Pasterzee-gleccser felett, a parkoló szélén. Nézem a hatalmas jégfolyam töredezett felszínét, s gondolataim gyorsan váltogatják egymást. Kettesben vagyunk itt egy barátommal. Ifjú, vagy talán nem is olyan ifjú lányka az illető. Nem régóta ismerjük egymást... néhány hónappal... talán egy évvel ezelőtt egy nyári gleccserjáró tanfolyamon talá... Még több

14 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

„olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magas hegyeken enged járni engem” (Hab. 3.19)

Az Ortlerről (3905m) nem sokat hallani. Nem olyan, mint a Glockner, ahol „mindenki” járt már (még azok is, akik Spinozát olvasnak, sőt még én is). Az már jó, ha valaki tudja, hogy egy hegy, Olaszországban, Dél-Tirolban van, az osztrák-olasz-svájci hármashatár közelében, és ez volt Ausz... Még több

10 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Reggel kicsit agresszívebben indítottam, mint 24 órával korábban. A szúrófával biztatgatásra azért nem volt szükség, de minden egyes sátorba hangosan beköszöntem, hogy „Jó reggelt, csellengők!” (Természetesen a minden sátor szakkifejezés csak a hozzánk tartozókat érinti, nem akartam reggeli frissítőként egyhu... Még több

10 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez