Dédanyám mesélt nekem a tavaszi nagy vizekről. Kislánykorában – tehát az 1850-es évek végén – a Duna áradása nyomán megteltek az erek és mocsarak, a víz elöntötte a laposokat és Kunszentmiklóstól Szabadszállásig egyetlen néhány deciméter mély tóvá lett a táj. Hasonló nagy vizekről beszélt nekem öreg vadász barátom, Zsiga bácsi[1] is. Az „Ahogy elkezdődött…” című könyvében így ír erről:
...
Még több