Barátaim nagy hegyre – melynek nevét nem mondjuk ki – készülnek, Grúziában. Amikor neszét vettem, hogy előtte az akklimatizációs túrát a Großglockneren tervezik abszolválni, mindjárt megegyeztünk, hogy rászervezek a túrájukra még egy triót, külön kötélen. Így együtt, de mégsem egymá... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A Glockner és én

Nem terveztem, hogy megyek. Egyáltalán. Nem is foglalkoztatott, utána sem néztem. Elképzeléseim szerint csak nagyon haladó, tapasztalt hegyi embereknek való kihívás, nem nekem.

Idén kezdtem újra szorosabb barátságot kötni a hegyekkel. Az elmúlt nyolc évben csak álmodtam róluk. Előtte jártam néhány helyen, volt egy 300 méteres sziklamászásom Paklenicában, a legemlékezetesebb steig az Intersport volt, illetve megjártam a T... Még több

6 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Tébolyító dimenziók hatnak az emberre. A távlat, a magasság, a hegyek koszorújának látványa, a Föld görbületének érzete. Ezért csinálom és ez után sóvárgok, amikor nem lehetek ott, valami nagy hegyen.

Amikor barátaim egyesít... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Egyébként nem tett jót nekem a pihenő. Talán a rétes tette… Lemerevedtem, vagy mi, utána még bénább voltam, mint addig. Szerencsére több baleset már nem ért. Mert a hátralévő úton a fenekemre, karomra beszerzett kék-zöld foltokat nem számítom annak...

 Alattunk a Ködni... Még több

9 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Babits és Kosztolányi állítólag úgy születtek, hogy már eleve minden könyvet olvastak: „Most olvasom újra Spinozát.” Örökké ilyeneket írtak. Vannak, akik meg úgy születtek, hogy már eleve mindenhol jártak, így természetesen a Glockneren is. Én nem. Spinozát illetően csaknem behozhatatlan a lemaradásom, mert nem érdekel. Jöjjön inkább a Glockner.

10 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez